TáTK 20 Visszapillantó – Antal Tiborral
Hogyan fejeznéd be a mondatot? Amikor 2003 nyarán a TáTK megalakult, akkor én éppen…
Amikor 2003 nyarán a TáTK megalakult, akkor én éppen azon gondolkoztam, felvesznek-e az egyetemre. Szerencsére felvettek, és itt kezdtem szociálpolitika szakon 2003 szeptemberében. A TáTK elmúlt húsz évének felét töltöttem eddig itt; az első öt évet egyetemistaként, majd a legutóbbi, közel öt évet már pályázati tanácsadóként.
Mi az, amire szívesen emlékszel vissza azokból az évekből, amikor hallgató voltál a TáTK-n?
Nagyon szerettem a szocpol szakot, a tanáraimat és az évfolyamtársaimat. Izgalmas kurzusaink voltak: érdekes előadások, amiket hallgatva egyre jobban „megértettük a világot”, és nagyon sok olyan szeminárium, ahol mindenki kifejthette a saját nézőpontját; itt Csongor Anna és Darvas Ágnes órái jutnak elsőre eszembe. Azt is nagyon szerettem, hogy gyakorlatorientált volt a szocpol képzésünk, sok szociális munka és pszichológia tematikájú kurzusunk volt, ami mögött az volt a policy, hogy „lássuk a számok mögött az embert” – mivel egy szociálpolitikus makro szinten működik általában. Ez a mondat sokszor visszacsengett a fülemben, mikor elkezdtem dolgozni.
A Társadalomtudományi, ma már Angelusz Róbert Szakkollégiumban töltött időre is szívesen gondolok vissza. Ide 2005-ben vettek fel, és rögtön egy nagyon inspiráló szakmai közösség tagja lehettem. Több szociológiai kutatást is végeztünk, sokat táboroztunk és éjszakákba nyúló beszélgetéseket, vitákat tartottunk, egy, vagy néha több sör mellett.
Valószínűleg akkor még nem gondoltál arra, hogy egyszer pályázati- és projekttanácsadó is lehetnél a Karon. (De javíts ki, ha igen!) Hogyan kerültél a Karra megint?
Arra sem gondoltam, hogy pályázatokkal fogok foglalkozni. A szociálpolitikán belül engem elsősorban a gyermekvédelem foglalkoztatott. Azon belül is több terület: a szegény gyerekek helyzete, a speciális igényű gyerekek helyzete és a drogprevenció. 2008-ban, miután abszolváltam szocpolon, elmentem az Oktatási Minisztériumba dolgozni egy olyan részlegre, ahol a különféle pályázatokat kezelték. A minisztériumban konkrétan egy projekt, a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek támogatására létrejött Tanoda program érdekelt. A tanodák működtetésére kiírt pályázat akkor volt előkészítés alatt egy nagy Operatív Program keretében, emiatt kezdtem el pályázatokkal foglalkozni, aztán bő tíz évet töltöttem el minisztériumokban, különböző esélyegyenlőséggel, oktatásfejlesztéssel kapcsolatos pályázatokkal. A TáTK-t követtem a Facebookon, és ott is megjelent egy 2018. decemberi posztban, hogy pályázati- és projekttanácsadót keres a Kar. Jelentkeztem az álláspályázatra, felvettek, és így jöttem vissza a TáTK-ra.
Mi az, ami meglepett a TáTK-ban, amikor „visszajöttél”?
Nagyon furcsa volt nem hallgatóként jelen lenni az egyetemen. Juhász Gábor volt akkor a dékán, vele zajlott a felvételi elbeszélgetés második fordulója is, és nagyon furcsa volt vele szemben nem hallgatóként ülni. A szocpolon sok kurzust hallgattam, és így annak idején sokszor is vizsgáztam nála szóban. Teljesen olyan érzésem volt, mintha egy 10-15 évvel ezelőtti vizsgán ülnék. Szerencsére hallgatóként mindig jó jegyeket kaptam Gábortól, és ezek szerint a felvételi beszélgetés is jól sikerült, mert végül felvettek.
Mi az, ami semmit sem változott?
A befogadás, elfogadás attitűdje nem változott. Ez már akkor is nagyon erős volt a Karon, amikor egyetemistaként ide jártam. A szocpolon persze ez elég egyértelmű érték, de a szakkoliban, illetve igazából mindenhol ez volt a meghatározó légkör a TáTK-n. Szerencsére ez nem változott.
Milyen érzés a Kar működését ebből a teljesen új nézőpontból, a Tudománypolitikai és Tudományszervezési Iroda szemszögéből nézni?
A TTI nemrég alakult. A Dékáni Hivatal átalakulása után jött létre tavaly év vége felé, és a tudományos ügyekért felelős dékánhelyetteshez, Szabari Verához tartozik. De a pályázatokon kívül több területet is felölel. Mivel ez egy viszonylag új formáció – új feladatokkal és szerepekkel –, sokat beszélünk, egyeztetünk a TTI-n belül arról, hogy milyen irányba vigyük, fejlesszük tovább a TáTK pályázati tevékenységét. Most például egy intranet felületet fejlesztünk a pályázatokkal kapcsolatban Bodóné Harsányi Mari innovációs tanácsadóval és Kucsera Csabával, az iroda vezetőjével.
Úgy tudom, tartasz is egy kurzust a Karon. Mesélnél erről egy kicsit?
Bodóné Harsányi Marival tartottunk közösen egy kurzust az őszi félévben Szociológia MA-n, Pályázatírási gyakorlat címmel. A kurzus a projekttervezésről és a pályázatkészítés folyamatáról szól. A hallgatók csoportokban dolgoztak egy-egy pályázó szervezetet képviselve. Az összes szervezet fiktív volt, de egy létező kiírásra kellett elkészíteniük a teljes pályázati anyagot a félév végére. A pályázatírás folyamatában segítettük őket, minden órán elmélettel is kiegészítve a gyakorlati részeket. Nagyon jó visszajelzéseket kaptunk a hallgatóktól, meglátjuk, mikor tudjuk folytatni a kurzust.
Van olyan képzése a Karnak, amit ha tehetnéd, te is szívesen elvégeznél még?
Érdekes lenne elvégezni újra a szociálpolitika szakot, megfigyelve, hogy mi az, ami változott a képzésben, milyenek azok a fiatal oktatók, akik engem még nem tanítottak, plusz mi az a sok minden, amit tudnom kéne, de elfelejtettem. Igazából az összes kari képzés érdekesnek tűnik; hogy más vizekre is evezzek, például a kulturális antropológiát vagy a humánökológiát szívesen elvégezném.
Ha az optimista verziót kérem, akkor mit mondanál, milyen lesz a TáTK 20 év múlva?
A TáTK 20 év múlva egy európai viszonylatban is meghatározó társadalomtudományi kutató- és képzőhely lesz, természetesen sok, sikeresen futó hazai és nemzetközi pályázattal. A Kar továbbviszi azt a szellemiséget, ami eddig is jellemezte, és hogy optimista legyek, mindezt egy olyan közegben, ami szintén hasonló értékeket képvisel.