Gregor Anikó a szexizmussal kapcsolatos egyetemi kutatás eredményéről

Gregor Anikó ELTE interjú

Az Elte.hu portálon interjú olvasható Aáry-Tamás Lajossal, az oktatási jogok biztosával, Pozsár-Szentmiklósy Zoltánnal, az ELTE hallgatói ügyek rektori biztosával és Gregor Anikóval, a TáTK egyetemi adjunktusával azzal kapcsolatban, hogy egyetemi ombudsmani pozíció létrehozását tervezi az ELTE.

Részlet az ELTE.hu cikkéből:

Az egyetemi vizsgálatot az ELTE Társadalomtudományi Karának Módszertani Központja végezte. Mit mért pontosan ez a kutatás, és milyen eredmények születtek? 
Gregor Anikó: A kutatásnak három pillére volt. Két webkérdőívet vettünk fel reprezentatív mintán, ami tehát alkalmas volt arra, hogy következtetéseket vonjunk le az ELTE diákságára nézve. Az első kérdéssor a különböző nemek közötti egyenlőtlenségekkel, szexizmussal, illetve nemi erőszak mítoszokkal kapcsolatos attitűdöket mérte fel, ezt mintegy 1500 diák töltötte ki. A másik kutatás kifejezetten az ezekhez kapcsolódó egyetemi történésekre kérdezett rá: milyen tapasztalataik vannak a fiataloknak diákoktól, oktatóktól vagy egyetemi dolgozóktól. Felmérte egyrészt az órai keretek között bekövetkező különböző szexista megnyilvánulások észlelését és az ezekkel kapcsolatos érintettséget, másrészt az erőszakos eseményeket vagy zaklatási formákat, amelyek szexuális vagy fizikai formákat ölthettek. A kutatásban férfi és női diákok is részt vettek. Továbbá volt egy harmadik, kvalitatív pillére a vizsgálatnak: a mélyinterjúk során kerültek felszínre például a vizsgaszituációkban már átélt visszaélések. Az előítéletes attitűd, a nemi erőszak mítoszok, a jóindulatú vagy rosszindulatú szexizmuson alapuló megközelítés, a hatalmi visszaélés, a szexista megnyilvánulások, a zaklatás vagy erőszak tapasztalata az ELTE polgárai körében is kimutathatóan jelen van. A női diákok tíz, a férfi diákok nyolc százaléka tapasztalt más, jellemzően férfi diák részéről valamilyen formájú szexuális visszaélést vagy nem kívánt közeledést. Oktató részéről csak női diákok számoltak be ilyen tapasztalatról: öt százalékuk élt át ELTE-s évei alatt oktató irányából ilyet, ez körülbelül kétszáz női diákot jelent. A férfi diákok kettő, a női diákok hat százaléka élt át szexuális zaklatást másik ELTE-s féltől, szexuális erőszakot pedig a férfi diákok egy, a női diákok három százaléka szenvedett el másik ELTE-stől. Legalsó becsléssel számolva ez legkevesebb száznegyven áldozatot jelent a tavaly tavasszal beiratkozott diákságra vetítve.

Ugyan a napvilágot látott gólyatábori esetek diák-diák között zajlottak, de az egyetemi ombusmannak azért is lesz kényes és nehéz feladata, mert azokat a helyzeteket is kezelnie kell, amikor diák és oktató között zajlik valamilyen konfliktus. Ilyenkor egyértelműen ki kell majd deríteni, hogy mi történt, és ekkor nem a diák lesz az, akinek nagyobb hatalom van a kezében. A kutatás ezért is fókuszált alapvetően a diákokra, mert arról már különböző tanulmányokból lehetett olvasni, hogy oktatók adott esetben hogyan élik meg azt a szexista környezetet, melyben – észlelésük szerint  – nap mint nap dolgozniuk kell. Diákok viszont eddig még nem hallathatták ebben a témakörben a hangjukat. Ők az egyetemi hierarchia legalján helyezkednek el, és a gyakorlatban kevesebb a mozgásterük, mint az oktatóknak vagy a dolgozóknak.

Az egyetemi ombudsman akkor működhet sikeresen, ha a jogkörébe tartozik az egyes esetek vizsgálatán túl majd az egész egyetemi működés átvilágítása: annak vizsgálata, hogy mennyire valósulnak meg a demokratikus működés követelményei az egyetemi életben, hol teremti meg maga a rendszer a visszaélések lehetőségét. Ebbe beletartozik az is, hogy a diák félve szólítja-e meg a folyosón a professzort, hogy kérdezzen tőle valamit, vagy hogy zárt ajtók mögött vizsgáztatnak-e oktatók. Egy lehetséges hatalmi visszaélés esetén sok esetben rögtön az áldozathibáztató attitűd jelenik meg, aminek az is oka, hogy nincs „policy”, vagyis az oktató sem tudja, hogy milyen normákat kell tiszteletben tartania és a normasértésnek mi a következménye. A diákok lehetőségei ugyanakkor sokkal korlátozottabbak.

Az ELTE-nek azért is van ebben nagy szerepe, mert 25-28 ezer diák fordul meg a rendszerben szemeszterenként. Igaz, hogy ők már megalapozott attitűdökkel kerülnek be, de mégis be tud tölteni az egyetem egy olyan szocializációs szerepet, mintát adhat számukra abban, hogyan kezeljék a társas helyzeteket, hogyan forduljanak embertársaikhoz, hogyan viszonyuljanak egymáshoz nőként és férfiként.
Aztán majd később ezek a diákok a munkahelyükön, a családjukban, a hétköznapi életben alkalmazhatják ezeket a mintákat, és fel fogják ismerni azokat a helyzeteket, amelyekben ők vagy mások valamilyen hátrányt szenvednek. Ha tehát az egyetemi ombudsman intézményrendszer jól működik, az a diákokon keresztül az egész társadalomra szemléletformáló erővel hathat. De ehhez fel kell ismerni, hogy ezeket a különféle eseteket és visszaéléseket az egyetem jelenlegi működésmódja, a karonként is eltérő szervezeti kultúrája, az egyetemi polgárok közti viszonyokat meghatározó normák, és az a tágabb társadalmi közeg termelte ki, amelybe az egyetem is beágyazódik. Ha ezekben nem történik rendszerszintű változás, ugyanúgy meg fognak ismétlődni az esetek.

A teljes cikk itt olvasható:
"A bizalomépítés a legfontosabb feladat" (Elte.hu, 2017.03.22.)

Kutatási jelentés az ELTE oldalán
Kutatási összefoglaló

Portálkezelői menü Tartalom módosításaUtolsó módosítás dátuma: 2017.03.30.
Eseménynaptár   
2017 június
H Hétfő K Kedd Sz Szerda Cs Csütörtök P Péntek Sz Szombat V Vasárnap
29 30 31 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 1 2
3 4 5 6 7 8 9