TáTK 20 Visszapillantó – Sziklai Istvánnal

Hogyan fejeznéd be a mondatot? Amikor 2003 nyarán a TáTK megalakult, akkor én éppen…

A szociális ügyekért felelős minisztériumban dolgoztam szociálpolitikusként, az Európai Unióhoz való csatlakozáshoz, a fejlesztési források tervezéséhez kapcsolódó feladatokon, a szegénységhez és társadalmi kirekesztéshez kötődve. A kapcsolatom a Karral, vagyis az Alma Materemmel nem szakadt meg, mert éppen folyamatban volt a doktori fokozatom megszerzése is. A volt tanáraimmal pedig folyamatos volt/maradt a szakmai kapcsolatom. Nagyon jó volt megélni azt, hogy mindaz a tudás, amit előtte itt az egyetemen (a szociológia, a szociálpolitika és a szociális munkás szakokon) tanultam, a valóságban remekül alkalmazható, fontos szereppel bír a hazai szociális terület előrevitelében. 

Miben hasonlítotok egymáshoz a legjobban, te és ez a kar?

Sokat köszönhetek a Karnak! A TáTK nélkül nem lennék az, ami vagyok: sem a szakmailag sem emberileg. Most pedig abban reménykedem, hogy mindazt, amit én kaptam, tovább tudom adni, így hozzá tudok járulni a Kar gyarapodásához, a vallott értékeink és felhalmozott tudásunk fennmaradásához. 

Be tudnál mutatni nekem egy TáTK-s szokást vagy hagyományt az elmúlt 20 évből, ami kedves neked?

A nyílt és élénk vitákat, beszélgetéseket szerettem, szeretem, ahol diákként a tanárok partnernek tekintettek, és valóban kíváncsiak voltak a véleményemre. A falukutatási heteket, ahol együtt voltunk diákok és tanárok, és nagyon intenzívek voltak.

Nyilván vannak olyan kurzusok, amelyeket megtartani inkább munka, és vannak olyanok, amelyeket tömény élvezet. Mondanál olyan órákat a TáTK és a te közös történetedből, amelyeket nagyon-nagyon szerettél?

Nekem diákként Ferge Zsuzsa órái nagyon meghatározóak voltak. A szelíd határozottsága, elkötelezettsége az egyenlő esélyek iránt magával ragadott. Az, ahogyan a társadalmi folyamatokat, társadalompolitikai rendszereket elemezte, nagyon valós dolgokról, érthetően és emberségesen szólt. Segített értelmezni és érteni a világot! Fogalmakat, szemléletet, kritikai gondolkodást adott. Jó lenne elérni, hogy amikor ma már én tartok hasonló témában kurzusokat, vissza tudjak legalább valamelyes hasonlót adni a diákoknak.

A Társadalompolitika kurzus tartását oktatóként azért szeretem, mert lehetőséget ad arra, hogy aktuális, a társadalom egészét érintő szociális kérdésekről beszélhessek, használva az alapvető szakmai fogalmakat, rávilágítva kevéssé nyilvánvaló tényekre, folyamatokra, miközben összehasonlítom Magyarországot az EU tagországaival. Emellett fejlesztéspolitikával, az EU-s forrásokkal dolgozva igyekszem a hallgatóimnak a gyakorlatban is jól használható eszközöket, módszereket átadni, hogy saját maguk is aktív formálóivá tudjanak válni a szociális területnek.

Képzeld el, hogy éppen most vagy a TáTK végzős hallgatója. Milyen szakra járnál most, és miből írnád a szakdolgozatodat?

Azt hiszem, nemzetközi tanulmányok és szociológia alapszakon végeznék, mesterszakként pedig csakis a szociálpolitika jöhetne szóba, de azért sokszor áthallgatnék a szociális munkásokhoz, közösségi és civil tanulmányok szakosokhoz… Tudom, hogy ez így sok lenne, de akkor is… Szakdolgozatként az európai uniós és a ’social investment policy’ lenne a témám, továbbá erősen kacsintgatnék a Társadalom és Szociálpolitika Doktori Program felé!

Mesélnél egy példát arra, hogyan hoznak pozitív változást a TáTK-n tanult hallgatók a világba?

Nem tudnék és nem is szeretnék egy embert kiemelni, de sokan hoznak pozitív változást a világba közülük, és sokukkal vagyok mai napig barátságban, munkakapcsolatban. Dolgoznak a civil szférában (akár a saját cégüket megalapítva), a központi vagy helyi önkormányzatokban, páran nemzetközi szervezetekben, esetleg más országokban, vagy épp forprofit szervezeteknél. Amit én látok bennük, az az, hogy dolgoznak a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésén, kiállnak fontos értékek, érdekek mellett.

Ha az optimista verziót kérem tőled, akkor mit mondanál, milyen lesz a TáTK 20 év múlva?

Nyitott, friss, elgondolkodtató és cselekvésre inspiráló! Csípni fogja a szemét mindazoknak, akiknek csípnie kell, mert kényelmetlen igazságokat közöl tudományos megalapozottsággal. Kritikai gondolkodást közvetít fiatalosan, megalapozottan, töretlen elköteleződéssel az emberi jogok, a (régi és új) szociális problémák megoldása iránt. A volt és jelenlegi hallgatókból továbbra is lesz egy jó közösség, ők is büszkék lesznek az Alma Mater-ükre, és támogatják egymást.