„Ne ess pánikba!” – Galaxis útikalauz gólyáknak 2003

Tájékozódási segédkönyv kezdőknek

A Galaxis útikalauz gólyáknak című kiadvány a méltán híres Galaxis útikalauz stopposoknak című regény után kapta a címét, és egy egyetemi tájékozódást segítő A/5-ös füzet volt, amelyet a Hallgatói Önkormányzat (korábban Hallgatói Tanács) osztott az első évfolyamot kezdőknek. Bár ez már a Lágymányosi Campusra költözés (2000) óta szokás volt a Szociológiai és Szociálpolitika Intézet és Továbbképző Központban, 2003 szeptemberében szerepelt a füzeten először, hogy „Társadalomtudományi Kar”, és ekkor már a tartalmát is ahhoz igazították, hogy a szociológia, a szociálpolitika és a szociális munkás szakos hallgatókon kívül informálja az általános szociális munkás, a kulturális antropológia és a politológia szakosokat is, akik szintén az új kar hallgatói lettek.

Max, Karl, Émile és én

A 2003-as Galaxis útikalauz gólyáknak címlapján található „Max, Karl, Émile és én” logó azonban még a korábbi, szociológia-központú szemléletet tükrözi. A Webert, Marxot, Durkheimet és egy vidám hallgatót bemutató képecske ekkor még ott virított minden gólyatábori póló elején, és az összes HÖK fejléces papíron is. Egy téli, keresztféléves gólyatáborra még „Max, Karl, Émile és én” feliratú sál is készült. A négyosztatú kép eredetéről annyit lehet tudni, hogy az ötletet a ’90-es évek végén egy finn hallgatói csoport öltözéke szolgáltatta a magyar szociológus hallgatóknak. A logó több, mint egy évtizedig volt az intézeti, majd a „tátékás” identitás jelképe, ám a képzési portfólió bővülése miatt lassan elvesztette a funkcióját, és végül eltűnt a gólyatábori pólókról is.

A hálózat csapdájában

A füzetke első oldala a gólyatábort hirdeti, amely 2003 őszén éppen Balatongyörökön volt. („A mintavétel időpontja: 2003. szeptember 18–21.” – szerepel viccesen a tájékoztatóban.) A tábor 6800 forintos ára tartalmazta a négy napi étkezés és szállás díját, a leutazás és a programok – pl. hajókirándulás, „borbírálat” és éjszakai túlélőtúra – költségeit is. A gólyatábor a „hálózat csapdájában” tematikára épült, mivel közeledett az ETR-nek (a Neptun elődjének) a bevezetése a hallgatók életébe. A tárgyfelvétel azonban még offline módon zajlott szeptemberben, és a gólyatáborban is csak az a feladat kötődött szorosan a "hálózat csapdája" címhez, amikor minél több hallgatónak be kellett zsúfolódnia egy, a vonatállomás mellett álló nyilvános telefonfülkébe. A korabeli hálózatról az is sokat mesél, hogy a Galaxis útikalauzban a HÖK tisztviselőinek elérhetőségei többnyire freemailes e-mail-címek voltak (ekkor még mind magán e-mail cím, természetesen), a hivatalos ELTE-s e-mail címek pedig ludens.elte.hu-ra végződtek.

Elszórva az épületben

Az útikalauzban szerepelnek a Kar vezetői (az első dékán, Rudas Tamás, és a dékánhelyettesek, Székelyi Mária és Tausz Katalin), illetve az intézetek és tanszékek vezetői és ügyintézői. A listából az új hallgatók ki tudták keresni a hozzájuk tartozó szobaszámokat is, ami rendkívül hasznos volt, mivel a TáTK szervezeti egységeit csak úgy sikerült a 2000-es költözésnél elhelyezni, hogy szétszórták őket az Északi Tömb különböző emeleteire. A könyvtár ekkor még az alagsorban volt, a Tanulmányi Osztály az 1. és a 2. emeleten, a Szociálpolitika és Szociális Munka Tanszék a 2.-on, a Gazdasági Hivatal a 4.-en, a Kari Jegyzetbolt a 6.-on, a Dékáni Hivatal és a Nemzetközi Osztály a 7. emeleten. Arról nem is beszélve, hogy a Kulturális Antropológia Tanszéket a Kecskeméti utcában, a Szociálismunkás-képző Tanszéket az Ecseri úton, a Politikatudományi Tanszéket pedig a Múzeum körúton lehetett megtalálni. (Megtalálni pedig meg kellett őket, mert egyelőre még személyesen kellett feliratkozni a választható szemináriumokra, a Tanulmányi Osztályon pedig minden félév elején fel kellett venni a fekete keményborítós Indexet, amelybe a kurzusok és a jegyek kerültek.) Bár a széttagoltsági helyzet folyamatosan javult, az ELTE TáTK minden szervezeti egysége csak 19 évvel később(!), 2022 őszén került ugyanarra az emeletre, vagyis a 2.-ra.

Zöld Pardon és Autómosó

Annak ellenére tehát, hogy 2003-ban a TáTK hivatalosan a Lágymányosi Campuson működött, a Galaxis útikalauz nem véletlenül tartalmaz összesen 3 térképet. Mivel az Északi Épületben a TáTK egyelőre csak a "hajóorr" termeket, majd a Harmónia termet vehette igénybe az oktatásra, ezért a hallgatók egy részének az órái ekkor még a Trefort Kertben (BTK), illetve a Bárczin voltak, sőt, egy ideig a Kar még az Infoparktól is igénybe vett egy termet az oktatáshoz. A „Lágymányosi Campus és környéke” című térképre a HÖK-ben dolgozó hallgatók összeszedték a „legfontosabb” helyszíneket az elsőéveseknek: Szerepel rajta például a Zöld Pardon nevű, kertszerű bulihely, amely a Petőfi híd – Budai hídfő villamosmegálló Északi Épület felé eső oldalán működött (a mai zöldterületen), és reggelre elég sok törött sörösüvegért volt felelős az egyetemhez vezető úton. Aztán rákerült még a térképre a kocka alakú büfé is (a BME azóta felépült Q épületével kb. szemben), amelyet a tátékás hallgatók „Autómosó” vagy „LEGO” néven emlegettek, és a szünetekben olyan egyszerűbb ételeket lehetett venni benne, mint sültkrumpli, kolbász, hamburger vagy palacsinta. A kalauzban a hallgatók törzshelyeként szereplő Club Szocreál azonban lassan megszűnt törzshely lenni, és a félév első „Marx and Spencer” néven futó hallgatói bulijának helyszíne már a Trafó volt.

Szerveződnek a hallgatók

A Galaxis útikalauz tele van felhívásokkal is, hiszen az új Karon nagy volt a pezsgés, sok hallgatói szervezet született meg. 2003 őszén indult új hallgatói lap KisTáska néven, melyhez várták a lelkes szerzőket. Alakulóban volt a Társadalomtudományi Szakkollégium, amelynek tagjai minden csütörtök este filmklubra vagy beszélgetésre hívták a Kar hallgatóit az alagsorba (vagyis „a szoc-könyvtár előtti zsibongóba”). És felhívást tett közzé a Tudományos Diákkör is, hogy csatlakozzon hozzájuk minden szakmailag motivált hallgató, aki havonta egyszer-kétszer szívesen venne részt „baráti hangulatú, izgalmas beszélgetéseiken”, melyekhez zsíros kenyér és tea is járt.

A HÖK működése

Elég menő, hogy a 2003-as kiadvány milyen részletesen elmagyarázza az elsős hallgatóknak, hogy mi az a Hallgató Önkormányzat, miért van rá szükség, hogyan működik, milyen a felépítése, és hogyan válhat valaki képviselővé benne, holott ezek (jobb esetben) nem egyszerűen az egyetemi élethez szükséges túlélési tippek. A pár oldalas Galaxis útikalauzban az is alaposan ki van fejtve, hogyan kell a különböző hallgatói juttatásokat igénybe venni, melyik HÖK-ös bizottsághoz vagy referenshez tartoznak a különböző hallgatói ügyek, és hogyan lehet hatékonyan megkeresni a könyvtárban a fontos olvasnivalókat. A kiadvány egyik oldalán a fogyatékosügyi koordinátor részletezi, hogy miért érdemes hozzá fordulnia annak, akinek bármilyen nehézsége van a tanulásban. „Arra is van lehetőség, hogy rajtam kívül senki ne tudja, mi is a problémád!” – szerepel, tehát míg az „Ügyifogyi” főcím nem igazán öregedett jól, tartalmában a szöveg mindenképpen megelőzi a korát.

A TáTK galaxisa

Bár a 2003-as Galaxis útikalauz gólyáknak füzetet még azok írták, akik hivatalosan nem a TáTK-n kezdték a pályafutásukat, a szöveg könnyed és informális stílusa minden kétséget kizáróan a Kar legfőbb jellemzője maradt. A kiadvány HÖK-ös készítői (a HÖK elnök ekkor Nagy Simon) tisztában voltak azzal, hogy egy gólyának rengeteg alapvető információt kell átadni, de az elsősöket azonnal magukkal egyenrangúnak tekintették, és involválni próbálták őket a közösségi és a tudományos élet különböző színtereibe. Ez az az attitűd, amit a TáTK azóta is a sajátjának érez.