Az alapszak elvégzése után közvetlenül indult a mesterszak keresztfélévben, és mivel még nem volt világos képem arról, hogy a szakma melyik területén tudnám elképzelni magam, úgy gondoltam, ha képzem magam, megtalálom amit keresek. A kar és szak is kézenfekvő volt. Ugyan választhattam volna a szociálpolitikát, de a szociális munka lehetőségei érdekeltek (ráadásul előbbit sosem soroltam volna erősségeim közé). 

 

Bár a korai elvárásaim azok voltak, hogy elmélyedhessek az esetmunka rejtelmeiben, gyakorolhassam és pontosíthassam azokat a technikákat, amiket az általános szociális munka elméletében nagy vonalakban megtanultam, de már nem bánom, hogy nem így történt. Sokkal inkább rendszerszintű gondolkodásra "tanítottak", tanultam szolgáltatás- és szervezetfejlesztésről, "szakmai asszertivitásra" és kritikai megközelítésre való készségeket kaptam. 

 

A Siketvakok Országos Egyesületében dolgozom foglalkozási tanácsadóként és szociális munkásként, bár április 1-től már csak szociális munkásként, a rendszer átalakítása miatt. Azt gondolom, hogy egy folyamatosan változó jogi, finanszírozási és szolgáltatási rendszerben amiben a szociális szakmai jelenleg vergődik, a számomra leginkább hasznosítható az attitűd, amit az egyetemtől kaptam,  a rendszerszintű és kritikai gondolkodás, valamint a változtatásra való törekvés. Utóbbit valóban csak a mesterszaknak köszönhetem, és éppen elég csak arra gondolni, hogy a saját szervezetemben, a saját területemen próbáljam elérni a legjobbat, amit lehet, mind a kliensek, mind a szervezet számára. 

 

Szerintem a nyughatatlanok jelentkezzenek mesterszakra, akik már most is tudják, hogy ami a jelenlegi rendszerben van, az nekik nem elég. Bármilyen területre is szeretnének menni, próbálják meg azt jobbá tenni.

 

(2016. április)