A járványok terjedésének megértéséhez nem elég csak az életkorral számolni
A járványhelyzetben tapasztalt viselkedést befolyásoló társadalmi tényezők
Adriana Manna (CEU), Koltai Júlia (ELTE TáTK, HUN-REN) és Karsai Márton (HUN-REN) Importance of social inequalities to contact patterns, vaccine uptake, and epidemic dynamics című tanulmánya egy magyar koronavírus-adatbázis (MASZK – Magyar Adatszolgáltató Kérdőív) segítségével azt vizsgálja, hogy az életkoron kívül milyen társadalmi jellemzők mentén különbözik egymástól az emberek járványhelyzetben releváns viselkedése – pl. hány emberrel találkoznak egy nap a családjukon kívül, illetve beoltatják-e magukat –, és az ezek a jellemzők (pl. iskolázottság, jövedelem) által meghatározott csoportok mennyiben térnek el egymástól a megbetegedések számát és súlyosságát tekintve.
Az életkor kiemelt szerepe a matematikai modellekben és a közegészségügyi stratégiákban
Bár széles körben elfogadott tudományos álláspont, hogy az egyének szociodemográfiai és gazdasági jellemzői erősen befolyásolják, hogy egy járvány alatt mekkora eséllyel fertőződnek meg és gyógyulnak fel, a járványok terjedését szimuláló matematikai modellek egyelőre kizárólag az életkort veszik alapul a számításaikhoz. Hasonlóképpen, a járványok alatt születő közegészégügyi stratégiák is hajlamosak a veszélyeztetettség mértékét egyből az életkorhoz kapcsolni.
A szerzők azonban kutatási eredményeik alapján kiegészítik a járványok terjedésének modellezésében eddig használt, életkort alapul vevő matematikai modellt (egy hagyományos SEIR modellt véve alapul), és a COVID-19 magyarországi 4. hullámának adatai segítségével a gyakorlatban is bemutatják saját verziójuk alkalmazhatóságát (a SEIR modell egy kibővített változatát).
A kontaktok számának alakulása
A 2020 és 2022 között havonta felvett MASZK statisztikai adatai alapján a szerzők bemutatják, hogy a vizsgált szociodemográfiai és gazdasági jellemzők (iskolai végzettség, munkaerőpiaci státusz, jövedelem, nem, településtípus, krónikus és akut betegségek, valamint a dohányzás) közül háromnak van meghatározó szerepe abban, hogy az egyének hány emberrel kerülnek kapcsolatba a napjaik során: a munkaerőpiaci helyzetnek (foglalkoztatott-e), az iskolai végzettségnek és a jövedelemnek.
A kutatási eredmények azt mutatják, hogy a COVID-19 járvány alatt a magasabb iskolai végzettségűek és a foglalkoztatottak átlagosan jóval több személlyel kerülnek kapcsolatba a családjukon kívül, mint az alacsonyabb végzettségűek és a nem dolgozók, így a koronavírus időszakában jobban ki voltak téve a fertőzésveszélynek, és gyakrabban is betegedtek meg a járvány során. (A magasabb kontaktszám mindkét csoport esetében igaz a munkahelyen kívüli közösségi életre is.)
Ugyanakkor a magasabb iskolai végzettségűek voltak egyben azok is, akiknek lehetősége volt a COVID-19 járvány alatt hatékonyan csökkenteni kontaktjaik számát – feltételezhetően azért, mert szakmájuk illetve munkakörük erre lehetőséget adott (pl. home office lehetőségek). Az alacsonyabb iskolai végzettségűek (a nem dolgozókhoz hasonlóan) az adatok szerint eleve kevesebb kontakttal rendelkeznek az otthonaikon kívül, így ebből a szempontból védettebbek egy járvány alatt is, ugyanakkor kevesebb lehetőségük van arra, hogy a járvány hullámai alatt csökkentsék a kontaktusaik számát.
A tanulmányban a kutatók együtt, különböző bontásokban elemzik az életkor, a foglalkoztatottság, az iskolázottság és a jövedelem hatását a megfertőződési esélyekre, és felhívják a figyelmet arra, hogy ezek a dimenziók bár erősen összefüggenek egymással, de kimutatható saját befolyással is rendelkeznek. (Például a 45 és 60 év közötti korcsoportban a magasabb iskolai végzettségűek betegedtek meg leginkább.)
Az oltási hajlandóság
A tanulmányból kiderül, hogy az életkoron kívül a jövedelmi helyzet befolyásolta leginkább a magyarokat az oltás felvételét illető döntésben. A magasabb társadalmi pozícióban lévők sokkal inkább beoltatták magukat, miközben más eszközökkel (pl. otthon maradás) is képesek voltak csökkenteni a vírusnak való kitettségüket. Bár az idősebbek között nagyobb lett az átoltottság, a 60 év fölötti nem dolgozó korosztály jóval kevesebbet „nyert” ezen a megelőzött fertőzések tekintetében, hiszen ők eleve kevesebb kontakttal rendelkeztek.
Fertőzöttség és halálozás különbségei
A kutatók egyik legfontosabb megállapítása, hogy bár a nem dolgozó, az alacsonyabb jövedelmű és idősebb emberek körében volt alacsonyabb a megbetegedések száma, mégis náluk volt a legmagasabb a mortalitás. Ez a három dimenzió is összefügg egymással (az alacsony jövedelmű nem dolgozók elég nagy része nyugdíjas), azonban az életkori csoportokon belüli vizsgálódással a kutatók el tudják különíteni a foglalkoztatottság és a jövedelem hatását a halálozásra. Így például kiderül, hogy máshogy befolyásolja a halálozást a jövedelmi helyzet attól függően, hogy ki milyen életkorú.
Összességében a cikkben végrehajtott szimulációk alapján elmondható, hogy bár a magasabb kontaktszám magasabb megfertőződési arányt jelent a tehetősebb és dolgozó egyének esetében, az ilyen csoportok korszerkezete és oltási döntése alacsonyabb halálozási arányt eredményez, és a halálozási arány éppen a hátrányos helyzetű csoportokban lesz magasabb – amely egybevág a magyarországi epidemiológiai kutatások eredményével.