„A jog lesz a legnagyobb tétje sok konfliktusnak a közeljövőben”

2025.04.24.
„A jog lesz a legnagyobb tétje sok konfliktusnak a közeljövőben”
Arató András társadalomtudóst világszerte elismertté tették kritikai társadalomelméleti munkái és a civil társadalom, a demokratikus átmenetek, valamint az alkotmányozások szociológiai szempontú vizsgálódásai. Munkássága a társadalom- és alkotmányelméleti kutatók több generációjára gyakorolt meghatározó hatást itthon és külföldön egyaránt. A New York-i The New School for Social Research professzorát díszdoktorrá avatása alkalmából Kovács Kriszta, az ELTE TáTK Emberi Jogi és Politikatudományi Tanszék docense kérdezte.

Az ELTE Szenátusa doctor et professor honoris causa címmel tüntette ki, amelyet május 9-én vesz át Budapesten. Mit gondol erről az elismerésről?
Nagyon büszke vagyok rá. Hazafiként mindig is erősen kötődtem Magyarországhoz, ezért számomra egy ilyen elismerés a magyar ELTE-től fontosabb, mint bármilyen más külföldi egyetemtől. Őszinte leszek: tettem néhány dolgot az életemben, amivel ezt megérdemeltem, de még így is nagyon meglepett, hogy ez tényleg megtörtént. Néhány barátom sokat tett értem.

Miért éppen a társadalomtudományt választotta hivatásának?
1956 után szegény magyar menekültek voltunk az Egyesült Államokban, és bár apám úgy gondolta, hogy orvosnak vagy ügyvédnek kellene mennem, mivel őt a numerus clausus e lehetőségtől megfosztotta, ez túl sok évet vett volna igénybe. Így hát a vegyészmérnöki pályát választottuk. Aztán úgy alakult, hogy az iskolában történelemből nagyon jó voltam, a természettudományokat viszont nem igazán szerettem. Így hát

áttértem a történelemre, amivel szegény apámat nagyon feldühítettem.

De mivel sikereim voltak e területen, megbocsátott nekem, anyám pedig mindig támogatott.

Miért tartotta érdekesnek és fontosnak a civil mozgalmak, az alkotmányozás és újabban a populizmus jelenségének tanulmányozását?
A lengyel és magyar események és persze a magyar barátaim (főként az úgynevezett Lukács-iskola) indítottak el ezen az úton. Aktívan követtem a kelet-európai történelmi eseményeket, főképp az írásaimmal. Az események csúcspontjaként mindenütt alkotmányozásra került sor, és több időt töltöttem ezzel a témával, mint bármi mással. Ma ugyanakkor a fő kihívást a tekintélyelvű populizmus jelenti, ezért jelenleg ezzel foglalkozom. Végig közelről követtem a magyar történelmi eseményeket, és továbbra is a része maradtam (ha külsősként is) annak a regimentnek, amelyet a Kossuth Lajosról szóló híres dal egykoron megidézett.

Díszdoktoravatása alkalmából előadást fog tartani az ELTE Társadalomtudományi Karán "A demokrácia kalandjai: parabola vagy ciklus?" címmel. Miért éppen ezt a témát választotta?
A cím arra utal, milyen választási lehetőségek előtt állnak ma a politikai szereplők több országban, így Magyarországon is. Nem nehéz rekonstruálni, hogy mi történt az elmúlt 15 évben. De hová tart ez az egész? Ha ez egy ciklus a demokrácia és a tekintélyelvűség között, akkor

a kérdés az, hogy elértük-e a mélypontot, ha nem, akkor elérjük-e, és mikor. 

Ha pedig ez csak a demokrácia parabolája, akkor nyilvánvalóan maradtak olyan elemek, amelyek köré ellenállás, tiltakozás és fordulat szervezhető. Mindkét esetben szükség lenne a civil társadalom fellépésére, akár a ciklus következő, demokratikus szakaszának megkezdéséhez, akár a fejlődés demokratikus irányba történő visszafordításához. Csak a kormányzati és a civil társadalom résztvevői dönthetik el, hogy melyikről van szó, és hogy mi a teendő.

Milyen tervei vannak a jövőre nézve?
Nyolcvanéves vagyok. Szeretnék továbbra is tanítani, mert csodálatos külföldi diákokkal dolgozhatok együtt. Egy könyvet is tervezek írni az imént tárgyalt témákról, és remélem, hogy a történelem boldog befejezésről gondoskodik majd.

Hogyan került kapcsolatba az ELTE Társadalomtudományi Karával?
Sok barátom és kollégám van fontos magyar intézményekben, köztük az ELTE-n, korábban pedig a demokratikus ellenzék tagjai között. Ők tudják, hogy nemcsak a tudományosság érdekel, hanem az is, hogy mi lesz velük itthon, és mi történik magával az országgal.

Egyaránt otthon van az Egyesült Államokban és Magyarországon. Hogyan látja a felsőoktatás és a tudományos kutatás mai helyzetét?
Csak az Egyesült Államokkal kapcsolatban tudok véleményt mondani.

Úgy gondolom, hogy a helyzet jelenleg nagyon nehéz.

Először jött a woke, illetve a politikai korrektség ideológiája, ami olykor a fehér férfi professzorok, illetve az ő kurzusaik és szakjaik elleni agresszív lépésekben nyilvánult meg. Ez a tendencia, amely általában az európai tanulmányok ellen is irányult, komoly visszaesést jelentett, még a leghíresebb egyetemeken is. Most a jobboldal is kialakította a saját woke-verzióját, amely teljesen félrevezetően antiszemitizmust kiált és fehérellenes attitűdöket emleget. Ez sok félelmet gerjeszt, persze nem bennem és nem azok után, hogy Szálasi, Rákosi és Kádár regnálását is megtapasztaltam. E félelem viszont az értelmiségi színvonal további csökkenéséhez vezet. Amerikai egyetemeink azonban ellenállnak a nyomásnak, és jó esélyük van a győzelemre, tekintve az ottani támadások összefüggéstelenségét és irracionalitását. Ez is a civil társadalom cselekvése lesz.

Mit tanácsolna a társadalomtudományokkal foglalkozó fiatal generációnak?
Tanuljatok, tanuljatok, tanuljatok. Még gyakorlatiasabban azt mondanám, tanuljatok jogot, akár jogi karon, akár a társadalomtudományokon belül. A jog és a jogszerűség lesz a legnagyobb tétje sok konfliktusnak, amellyel a közeljövőben szembe kell néznünk. Azok, akik jogot tanulnak rendelkeznek majd azokkal az eszközökkel, amelyekkel megérthetik és beavatkozhatnak a biztosan bekövetkező eseményekbe.