A modernitás paradoxonai – konferencia Simmel halálának 100. évfordulóján

Simmel besorolhatatlan klasszikusa a modern szellem- és társadalomtudományoknak. Gazdag és sokszínű örökségén osztozik a filozófia, a szociológia, a szociálpszichológia, a művészettörténet, a városkutatás, hogy csak néhányat említsünk a simmeli gondolatok iránt fogékony kutatási területek közül. A szociológián belül a legkülönbözőbb szakterületekre hatott megtermékenyítően. A teljesség igénye nélkül: az individualizálódás paradoxonjait a késő modernitás elméletei gondolják tovább; a divatra vonatkozó meglátásait a fogyasztás és életmódszociológia; a társadalmasodási formákra és társadalmi távolságra vonatkozó belátásait a szociálpszichológia, az analitikus szociológia és a hálózatkutatások; a pénz filozófiájában kidolgozott diagnózisokat a kritikai elméletek; a nagyvárosi élet elemzését a városszociológia hasznosítja. A széleskörű recepcióban – a simmeli elemzések újító jellege mellett – alighanem az is szerepet játszik, hogy e gondolatmenetek sokszor a kor akadémiai nyelvezeténél közérthetőbb, esszéisztikus formában kerültek kidolgozásra, anélkül, hogy ez a mondandó mélységének rovására ment volna.