Adamik Mária a Kaffka Margit díj 2022. évi díjazottja

Adamik Mária szociológus, szociálpolitikus a hazai feminista mozgalom elmúlt közel 40 éves történeti szakaszának egyik legfontosabb és megkerülhetetlen személye. Gondolatai és munkássága máig fontos sarokpontot és viszonyítási alapot jelentenek a nők helyzetének javítása érdekében munkálkodó hazai aktivisták, kutatók, oktatók és az ügy iránt elkötelezett érdeklődők számára.

Adamik Mária 1984-től tevékenykedik az Eötvös Loránd Tudományegyetem kötelékében, a kezdetektől fogva fontos szerepet töltött be az egyetem szociálpolitika, valamint szociális munka szakok képzési tereinek fejlesztésében, aktualizálásában és kidolgozásában. Már e tevékenysége során is alapvetőnek tekintette, hogy a nemek közötti társadalmi viszonyok problémáját, annak tárgyalását beépítse az egyetemi kurzusokba. Ezzel már a ’80-as években elkezdte a feminista és a nemi igazságossági szempontok oktatáson keresztül való befoglalását a jövő szociális szakembereinek látásmódjába.

Adamik Mária a rendszerváltás időszakában az újra nagy lendületet kapó hazai nőmozgalmi aktivizmus egyik motorja lett. Alapító tagja az 1989 óta működő és 1990-ben bejegyzésre kerülő Feminista Hálózatnak, és hozzá fűződik a már nevében is rebellis Civil Ombudsnő Alapítvány létrehozása. Utóbbi keretében működött az azóta is unikálisnak számító Nővonal telefonos szolgáltatás, ahol szociálpolitika, szociális munka, szociológia, pszichopedagógia szakot végzett vagy azt tanuló, erre kiképzett nők fogadták főként olyan nők hívását az ország minden pontjáról, akiknek nem volt kivel megbeszélniük azokat a problémákat, amelyekkel nőként szembesültek. A Nővonal példaértékű vállalkozás volt nem csak abban a tekintetben, hogy az államhoz képest alternatív női szükségletértelmezés mentén biztosította szolgáltatását, hanem abban is, hogy a lehető legholisztikusabb keretben, nem egy speciális területre fókuszálva, hanem a problémák valós komplexitásában igyekezett a női hívók ügyeire reagálni.

A ’90-es években több külföldi ösztöndíjat is nyert (például a Rutgers és a Johns Hopkins egyetemekre), amelyek egyrészt tovább inspirálták a feminista és gendertanulmányok területén, másrészt felismerte a kelet-nyugat törésvonal és egyenlőtlen viszonyrendszer jelentőségét a feminista aktivizmusban és abban, hogy különféle régiók nőit a globális kapitalizmus és patriarchátus hogyan kapcsolja be kizsákmányolási folyamataiba. A „Nagy Fehér Üzemmód” metaforával társadalomkutató kollégáit messze megelőzve leplezte le a neoliberalizmus fehér férfiuralmát. 

A ’90-es évek második felében egyre nagyobb tér nyílt arra, hogy a feminista szempontok a felsőoktatási képzések tartalmában is erőteljesebben megjelenjenek, illetve elkezdődött a hazai „gender studies” képzés intézményesülési folyamata. Adamik Mária ezekben a folyamatokban is úttörő szerepet vállalt. Az ELTE-n ez az időszak a nemek közti társadalmi viszonyokkal foglalkozó kurzusok aranykora volt. Már az 1993/1994-es tanévben tartott Társadalompolitika című kurzusának fókuszában is az állt, hogy a társadalompolitika hogyan alakítja a nemek közti kapcsolatokat. 1995-től kezdve dolgozott a társadalmi nemek tudománya egyetemi szintű képzés hazai akkreditációján, amely végül önálló mesterszakként a Közép-Európai Egyetemen (CEU) került akkreditálásra. Ezzel egyidőben az ELTE-n megalapította a Gender Studies Kutatóközpontot, és a szociológia szakon a gender studies szakirányú képzési programot. Ezzel letette az alapjait annak a folyamatnak, amely majd később a magyar nyelvű önálló Társadalmi Nemek Tanulmánya mesterszak megszervezéséhez és elindulásához vezet 2017-ben.

Oktatói munkája nem csak az ELTE-hez kötötte. Docensként oktatott a Pécsi Tudományegyetem Ilyés Gyula Kar Szociális Munka és Szociálpolitika Intézetében, ahol lehetősége nyílt arra, hogy a komplex női szociális szolgáltatások témáját a kistérségfejlesztés gazdasági-politikai kontextusával ötvözze. A CEU Gender Studies Department tagjaival és az ottani Gender Studies MA-szakkal is hosszú ideig volt szoros a kapcsolata, több alkalommal tartott kurzusokat és előadásokat, egyfajta híd- és közvetítő szerepet is betöltve a magyar egyetemek, kutatóhelyek, valamint feminista aktivisták és a CEU között.

Oktatói pályájának egyik fontos sarokpontját jelentik családszociológiai kurzusai, ahová akkor is át tudta menteni a genderparadigmát, amikor a külső források elapadása és az intézményeken belüli ellenállás vagy nem elégséges szövetséges miatt a korábbi prosperitáshoz képest szűkültek a lehetőségek a feminista és genderstúdiumok előtt. Forradalminak számított az a megközelítése, amely a családra a genderviszonyokból tekint rá, ami szemben állt a hagyományos demográfiai és funkcionalista paradigmával. Hiánypótló munkaként tartják számon ma is az általa szerkesztett “Bevezetés a szociálpolitika nem szerinti értelmezésébe - Gendering Social Policy” című kötetet, amely az első gender szempontú alapozó tankönyv szociális munkások és szociálpolitikusok számára. A tankönyvet, amelynek bevezető tanulmányát is jegyzi, széleskörben ma is használják a hazai felsőoktatásban.

Mindeközben a nyilvánosságban is kérlelhetetlenül képviselte elveit az abortusz-szabályozás területén, többször is kemény konfliktusokat vállalt a szexmunka-fogalom elterjesztésének megakadályozása érdekében, és síkra szállt a prostitúció, a pornó- és a szexipar ellen.

Adamik Mária iskolát teremtett azzal, ahogyan folyamatosan megkérdőjelezte a megkérdőjelezhetetlennek tartott nézőpontokat, alapvetéseket a tanításban, nyilvános megszólalásaiban és a civil nőmozgalomban. Több évtizedes munkássága, aktivizmusa, oktatói és a mai napig tartó mentori tevékenysége és támogató jelenléte sokunk számára szolgál példamutató iránytűként, és személye felbecsülhetetlen értéket jelent ma is a hazai feminista mozgalom számára.

Mindezekre tekintettel, a kuratórium egyhangú döntése alapján, Adamik Mária a Kaffka Margit-díj 2022 évi díjazottja.