Bozsódi Blanka az Év Önkéntese
A Menhely Alapítvány díját szociális munka mesterszakos hallgatónk, Bozsódi Blanka kapta meg. „“Van egy nagyon negatív kép a hajléktalanokról, egy általánosító, előítéletes, leegyszerűsítő kép. Érdemes egy kicsit továbbgondolni és mondjuk beleképzelni magunkat egy ilyen helyzetbe, hogy mi történne, ha megcsúszna a lábunk alatt a talaj, és akár egy rossz döntés vagy egy tragédia miatt elvesztenénk a biztos lakhatásunkat” – nyilatkozta a Rádió Orienten. (kép: Rádió Orient)
forrás: orientpress.hu
A hajléktalanok támasza – beszélgetés az Év Önkéntesével
[Fókuszban] 2014.02.23 17:10
Nap mint nap találkozunk velük az utcákon, az aluljárókban, a BKV járatain. Sokszor utálkozva, undorodva fordulunk el tőlük, pedig könnyen lehet, hogy mi is lehetnénk hasonló helyzetben. A hajléktalanokat segítő Menhely Alapítvány, különösen pedig az általuk adományozott Év Önkéntese díj elnyerője, Bozsódi Blanka szerint sokszor elég lenne csak meghallgatni ezeknek az embereknek a problémáit, és már elindulhatna a változás. Önkéntesség, élmények és előítéletek a Rádió Orienten.
Bozsódi Blanka 2008 óta dolgozik önkéntesként hajléktalan emberekkel, de a kezdetekhez egészen kamaszkorig vissza kell nyúlni. “Az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumba jártam, és ott voltak témaheteink, amelyek keretében társadalmi problémákkal is foglalkoztunk. Ennek kapcsán látogattunk el néhány osztálytársammal az egyik éjjeli menedékhelyre, a Vágány utcába, amit a Máltai Szeretetszolgálat működtet. Ott segítettünk ételt osztani, aztán pedig beszélgettünk néhány ott éjszakázó emberrel. Pontosan nem emlékszem már, hogy mit meséltek, egyszerűen csak nagyon nagy hatással volt rám” – emlékszik vissza a kezdetekre az önkéntes. Önkénteskedni végül aztán az egyetem alatt kezdett. “A Fedél nélkül utcalapból értesültem róla, a hátlapján hirdették egy időben, hogy önkénteseket keresnek. Volt két telefonszám, én találomra felhívtam az egyiket, felvette a Práter utcai melegedőnek a vezetője, elhívott hozzájuk, és mondtam hogy jó, szívesen” – mondja a leendő szociális munkás.
Eleinte az ételosztásban segédkezett, aztán idővel, ahogy ő is belerázódott, megismerte ezt a világot, bővült a feladatkör. És egyre inkább fontossá vált.
Blanka a szociológia után jelenleg az ELTE társadalomtudományi karán szociális munkát tanul. Egy iskolai projekt keretében került egy nagy fővárosi átmeneti szállóhoz, ahol végül egy működő könyvtárat sikerült létrehoznia. “Valami olyan kisugárzása van annak a kis könyvtárnak, hogy egyből látszott: itt baromi jó dolgokat lehetne csinálni. Viszont az ott dolgozó szociális munkásoknak nincs arra idejük, hogy órákig működtessék a könyvtárat, úgyhogy nagyon jól jött nekik valaki, aki lelkesen vállalta ezt” – mesélte.
Közösségszervező tevékenységére nyitott volt a helyi közösség is, így azóta felolvasóestek, társasjáték-estek és képzőművészeti kiállítások is színesítik a könyvtár repertoárját. Önkéntes tevékenységének harmadik állomása a Vajdahunyad utcai melegedő volt. “Szintén egy összetett intézmény, van éjjeli menedékhely, nappali melegedő és lábadozó, valamint idős bácsiknak hajléktalanok otthona. Én a lábadozóban vagyok, ahol a hideg téli időszakban utcáról kerülnek be az emberek lábadozni. Itt már kifejezetten a szociális munkába tudok bekapcsolódni” – mondja Bozsódi Blanka.
“Van egy nagyon negatív kép a hajléktalanokról, egy általánosító, előítéletes, leegyszerűsítő kép. Érdemes egy kicsit továbbgondolni és mondjuk beleképzelni magunkat egy ilyen helyzetbe, hogy mi történne, ha megcsúszna a lábunk alatt a talaj, és akár egy rossz döntés vagy egy tragédia miatt elvesztenénk a biztos lakhatásunkat” – állítja a díjazott. Számára nagyon jó érzés, hogy rengeteg ember a bizalmába fogadta, és pontosan úgy viszonyul a hajléktalanokhoz, mint más hajlékkal rendelkező embertársához: nyitottan, érdeklődően, empatikusan. Rossz élménye is csupán abból ered, hogy túlzottan jót akart. “Egyszer osztottunk virslit, amihez mustár is járt. Én adagoltam minden embernek. De nem jól osztottam be a flakont, és a végére pár embernek már nem jutott. Az egyikük iszonyatosan nagy bántásnak élte meg, meggyőződése volt, hogy ezt direkt csináltam, hogy ez ellene egy támadás, és öntötte rám a fájdalmát. Ilyen élményeket is szerez az ember, és ezekkel is kell tudni valamit kezdeni, de összességében engem megerősítenek” – vallja Bozsódi Blanka.