Empty suffering – a social phenomenology of depression, anxiety and addiction

A kötet célja, hogy fenomenológiai, szociológiai és pszichológiai perspektívákat ötvözve keressen választ arra a kérdésre, hogy milyen összefüggés áll fenn a modernitás és különböző mentális zavarok (depresszió, szorongás és függőség) között.  

A teljesség igénye nélkül, az egyes fejezetek az alábbi kérdésekre keresnek választ:

•         Miként változott meg a szenvedéshez való viszonyunk a modernitás hajnalán? Milyen esélyei voltak a depressziónak a szenvedést naturalizáló késő középkorban? Milyen strukturális változások járultak hozzá ahhoz, hogy a depressziós tapasztalatok (pl. beszűkült időtudat, tehetetlenség) összefüggő, széleskörű tapasztalattá válnak?
•         Miben különböznek a pozitív (remény) és negatív (félelem) motivációs bázison alapuló társadalmi szerződések? Miként változott meg ezek egyensúlya a késő modernitásban, és ezzel összefüggésben hogyan alakult át a félelemhez való viszonyunk? Milyen strukturális háttere van a „félelem kultúrájának”, és hogyan épül erre rá a szorongás általános tapasztalata?
•         Hogyan alakítja át az orvoslás modern paradigmája a szenvedéshez való viszonyunkat? Mi történik az orvosi technológiák által nem kezelhető fájdalommal? Milyen társadalmi és egyéni következményei vannak a szenvedés medikalizálódásának?
•         Milyen együttműködési formák erősítik fel a depressziós tapasztalatokat? Milyen társadalmi hálózatokban nő meg a szorongás valószínűsége? Milyen összefüggések vannak az eldologiasodás tapasztalata és az addikció között?
•         Mit kezdenek a késő modern cselekvők a depresszió tapasztalatával? Milyen értelmet adnak neki, és hogyan oldják fel a klinikai magyarázatok, az orvosi technikák és a sebzett identitás közti konfliktusokat? Milyen szerepet játszanak e folyamatokban a sorstársi közösségek, akár az online térben szerveződve?
•         Milyen szolidaritási formák lehetségesek a késő modernitásban, milyen igazságossági elvek orientálhatják azt? Hogyan tudnak ezek egy globalizált, minden korábbinál széttöredezettebb, közös tapasztalatok, értékek, és személyközi viszonyok által egyre kevésbé jellemzett világban megvalósulni? Milyen csapdákat rejt magában a vészhelyzetek és katasztrófák horizontja, melyek a szenvedéshez való társadalmi viszonyulás alapjává válnak a késő modernitásban?
•         Miként képzelhetők el a késő modernitás sajátos kihívásaira reflektáló terápiás gyakorlatok? Miért van szükség arra, hogy a depressziót, a szorongást és az addikciót individuális szenvedéstapasztalatok helyett, torzult társadalmi viszonyok következményeként is megértsük? Milyen szerepet tölt be a társadalmi szenvedésekre irányuló, célzott szolidaritási hálózatok újraszövése a terápiás folyamatban? Milyen kapcsolat van a másik segítése és a saját szenvedés egzisztenciális ürességének meghaladása között?