EUinDepth - Szellemi gazdagodás Oroszországban

(az ELTE TáTK Szociológia Doktori Iskola Interdiszciplináris Társadalomkutatások PhD programjának hallgatója)

Szibéria délnyugati részén, Tomszkban folytatott antropológiai kutatást Szabó Miklós, Muchicka László és Sütő Anna. Az Interdiszciplináris Társadalomkutatások Doktori Program három hallgatója számos új ismerettel gazdagodott útjuk során. Szabó Miklós szerint az európaiaknak Oroszországot és az orosz embereket újra meg kell ismerniük, érteniük. Hiszen ha oroszokról esik szó, akkor az európai vagy magyar polgár hajlamos róluk egy tipikus képet kialakítani, miközben az orosz identitás ennél sokkal rétegzettebb, összetettebb. Ezért is fontos megérteni, hogyan látják az oroszok a valóságot, hogyan látják a szerepüket a világban.  Oroszország ugyanis sokszor úgy tekint magára, mint egy "keménykezű szülőre", mely a történelem során már sokszor megvédte Európát.  

Videó-interjú is készült a szibériai tanulmányút alatt, amelyben Szabó Miklós és Muchicka László szibériai egyetemistákat kérdeztek az identitásukról és Oroszországhoz fűződő kapcsolatukról. A videóból kiderült, hogy Szibéria nem egy homogén földrajzi-történelmi terület, hanem népek hatalmas olvasztótégelye, ahol rengeteg nemzet, többek között tatár, kirgiz, kazah él egymás mellett.   

A közösségi média használatát elemezte az orosz fiatalok körében Sütő Anna, az ELTE doktori hallgatója. Sütőt az érdekelte, hogy alanyai milyen szempontok alapján alakítják a profiljukat. A felhasználók például az orosz közösségi oldalt, a Vkonkakte-t inkább a hétköznapi kommunikációhoz használják, mindennapokkal kapcsolatos történéseket osztanak meg rajta, míg a Facebookon  külföldi ismerőseikkel tartják a kapcsolatot, és hivatalos ügyeiket intézik. Sütő a Vkontakte oldalon egy láthatatlan cenzúrát vélt felfedezni: az emberek ezen kevésbé politizálnak nyíltan, inkább a mások által posztolt tartalmat osztják tovább. Az orosz fiatalok úgy érzik, hogy a Facebookon nyitottabban, szabadabban tudnak politizálni. Nagyon erős bennük a szibériai identitás, melyet az interjúk folyamán sokszor szembeállítottak az orosz identitással. Volt, aki azt mondta, hogy Oroszország közvetít Ázsia és Európa között, más szerint az orosz egy multikulturális társadalom, de olyan is volt, aki szerint Oroszországot nem lehet sehova se besorolni. 

Krasznodarban tanított, majd Moszkvában tárgyalt két hétig Csepeli György és Örkény Antal, a Szociológia Doktori Iskola két professzora. A Krasznodari Egytemen egy professzionális egyetemi világgal ismerkedtek meg. A két professzor a tanórákon az orosz, a magyar és az európai nemzeti identitásról adott elő. Később Moszkvában egy meetingen és egy konferencián vettek részt. A tárgyalásoknak köszönhetően az ELTE a közeljövőben további Erasmus projektekben vehet részt.

Permben, az Urál régióban tanított Papp Richárd antropológiát és kutatatta az ott élő csoportok életét. Az ELTE oktatóját megfogta az orosz nacionalizmus, mely felidézte benne Ernest Gellnernek és Benedict Andersonnak a nemzetről megfogalmazott gondolatait. Permben három meghatározó nép él: a komik, az udmurok és a marik. Papp szerint a marik kulturális emlékezetének integráns része, hogy pogány vallást gyakorolnak. De akárcsak a többi orosz etnikumra, úgy a marikra is igaz: addig lehet egy nép autonóm, amíg lojális Oroszországhoz.

Krasznodárban, majd a Kaukázus más városaiban kutatta a különböző etnikumokat Prazsák Gergő szociológus, az ELTE oktatója, és Bódis Enikő kulturális antropológus. A helyi népek történetével, kultúrájával, viseletével és táncaival is megismerkedtek. A kutatás bázisa Krasznodar volt, ahol a könyvtár állományának áttekintését követően alakult ki az „elméleti keret”. A krasznodari kollégák nélkülözhetetlen személyes kapcsolatokkal szolgáltak a Kaukázus távolabbi területeinek felkereséséhez. Az út Krasznodarból Vlagyikavkazon, a grúz hadiúton, Tbiliszin, Jerevánon keresztül Hegyi-Karabahig vezetett. A kutatás során Európa földrajzi határán ünnepeket, népszokásokat, kulturális emlékeket tanulmányoztak. A vizsgálat során világossá vált, hogy a terület etnikai, vallási, kulturális sokféleségének tanulmányozása kérdőíves módszerekkel szinte lehetetlen. Ezzel nem nyílna mód sem a puskaporos interetnikus kapcsolatok, sem az európai identitás kellő feltérképezésére, miközben Prazsák szerint a terület a kisebbségkutatás paradicsoma. Prazsák szerint a kutatáshoz nélkülözhetetlen a személyes kapcsolatok kialakítása.