Ideadod az adatod?

Tanulmányukban a szerzők két adatfelvétel eredményeit vizsgálták. Az első, 2022-es online kutatásban azt elemezték, hogy Magyarországon élő válaszadók különböző jellegű szituációkban hajlandóak lennének-e közösségi médiában tárolt adataikat kutatási célra felajánlani. Kilenc hónappal később pedig ugyanezeket az embereket egy kifejezetten adatadományozással foglalkozó kutatásban arra kérték, hogy ezúttal – amennyiben ezzel egyetértenek – ténylegesen mentsék le közösségi média adataikat, és aztán töltsék is fel az ezeket tartalmazó fájlt egy biztonságos tárhelyre. 

A kutatók egyrészt arra szerettek volna választ kapni, hogy a korábbi eredmények (arról, hogy a megkérdezettek mennyire lennének hajlandóak az adatadományozásra) hogyan függenek össze a ténylegesen tapasztalt viselkedéssel (ugyanezek a résztvevők meddig jutnak el az adatadományozás folyamatában). Másrészt pedig arra voltak kíváncsiak, hogy ugyanazok az attribútumok – például az életkor, az iskolázottság vagy a személyiségbeli jellemzők – befolyásolják-e az adatadományozási hajlandóságot, illetve a tényleges donációt.

Az adatadományozási hajlandósággal kapcsolatos online kérdőív 1000 válaszadója közül 769 személynek voltak felajánlható Facebook és Google adatai, melyek kötelező elemei voltak a második felmérésnek. Közöttük 62% volt azok az aránya, akik a megadott linken még kitöltötték a beleegyező nyilatkozatot, de már csak 21% azoké, akik a kért adatokat fel is töltötték, a többiek vagy bele sem kezdtek a feladatba, vagy nem akarták/tudták befejezni azt.

A kutatók megállapították, hogy az adatadományozási hajlandóság és az adatok tényleges feltöltése közötti korreláció „csak” mérsékeltnek (0,28) tekinthető. Azoknak, akik korábban azt nyilatkozták, hogy egyáltalán nem lennének hajlandók az adataik átadására, 7,7%-a ezt később mégis megtette. A legmagasabb hajlandósággal rendelkező csoportnak viszont „csak” 34,7%-a fejezte be a teljes adományozási folyamatot. A korábban felmért hajlandóság mértéke még a beleegyező nyilatkozat elfogadását sem tudja megfelelően bejósolni, tehát úgy néz ki, a válaszadók nem egyszerűen a technikai kihívástól ijedtek meg.

A mérsékelt összefüggés egyik oka lehet, hogy a két lekérdezés között viszonylag sok idő telt el, illetve az is, hogy a tényleges adatbekérés feltételei nem egyeztek meg teljesen a korábbi, hajlandóságot mérő kérdőívben ábrázolt szituációkkal. Ám ennél is nagyobb jelentősége lehet annak, hogy az adatok tényleges átadásának kockázatát éles helyzetben (ne csak tippelje, mit tenne, hanem tegye is meg) már jóval magasabbnak tartják a résztvevők. Az a tény, hogy a kutatók a tényleges adományozásra való felhívásnál – a szituációs kérdéssortól eltérően – már minden tudnivalóról hosszan és részletesen tájékoztatták a válaszadókat, szintén magasabb kockázatot sejtethetett.

A kutatók azt is megállapították, hogy míg az adatadományozási hajlandóságot leginkább a különböző ösztönzők (pl. ajándék az adatok adományozásáért) és egyes személyiségjegyek, például a nyitottság befolyásolják, addig a tényleges adatfeltöltés inkább a kemény demográfiai mutatóktól, például a kortól és az iskolázottságtól függ. Bár az internetezési jártasság hatását a kutatók nem tudták kimutatni az adatadományozásra, ez fakadhat abból is, hogy a használt mutató inkább a technológiával kapcsolatos nyitottságot tudta mérni, semmint a tényleges szkilleket. A fiatalabbak és a magasan iskolázottak viszont feltételezhetően valóban könnyebben boldogulnak a szoftverekkel, így szívesebben állnak neki egy bonyolultabb kérés teljesítésének.

Kmetty, Z., Stefkovics, Á.: Validating a willingness to share measure of a vignette experiment using real-world behavioral data. Scientific Reports 15, 9319 (2025). https://doi.org/10.1038/s41598-025-92349-2

Kép forrása: Pexels.com