Kari oktatóink decemberben megjelent kötetei
Gyáni Gábor [professor emeritus, Összehasonlító Történeti Szociológia Tanszék] A történeti tudás című műve az Osiris Kiadónál jelent meg.
A kötet fülszövege: "Történész ritkán szánja rá magát, hogy számot adjon arról: mit miért csinál, és mi képezi szakmai tevékenységének az elvi alapját. Magyar történetíró pedig kivált nem szokott kötélnek állni, hogy színt valljon elvi és módszertani kérdésekről. Az ilyen tudást külföldi forrásokból szokás nálunk beszerezni. Az talán némileg még érthető is, hogy a 19. század végén, amikor a magyar történetírás szakszerűsödésének még csak a kezdetén tartott, idegenből fordított munka töltötte be ezt a szerepet. Annál meglepőbb, hogy érdemben azóta sem sokat változott a helyzet ezen a téren. A történetelmélet ma szinte a virágkorát éli a nagyvilágban. Ennek a nem szubsztanciális, sokkal inkább analitikus történetfilozófiának a hatása érződik e könyv gondolati felvetéseiben és érvelésmódjában egyaránt. Nem történészeknek szóló tanmese ez arról, hogy hogyan kellene a történelmet írniuk, hanem puszta elmélkedés arról, hogy mit csinálnak, amikor írják a történelmet. Azokkal a történész körökben ritkán tudatosított elvi kérdésekkel foglalatoskodom ebben a munkámban, melyek ismerete nélkül is lehet történelmet írni, de talán nem árt tudni a létezésükről, mivel láthatatlanul is ott munkálnak minden egyes gondolati rezdülés és minden egyes leírt mondat mögött. A dolgot kibeszélve akár még jobb történelem is kikerülhet a történész műhelyéből."
Gyáni Gábor másik, nemrégiben napvilágot látott kötete, A nő élete - történelmi perspektívában az MTA BTK Történettudományi Intézet gondozásában jelent meg.
A kötet fülszövege: "A könyv a női nem 19. és 20. századi hazai történetéről szól változatos megközelítésben. A női történelmi tapasztalat különösen indokolja, hogy különálló történetként beszéljünk róla. Ez nem azt jelenti, hogy a női nem történetét bármi módon kiszakíthatnánk a történelem általános menetéből, jóllehet ma már elégtelen a férfiak múltjára szűkített történelem megszokott történetírói fogalma. A női nem azon túl, hogy komoly történelemformáló erő volt, gyökeres átalakulásokon is átesett az idők során. A nők élete látszólag mindig ugyanabban a mederben folyt, amely bezárta őket a magánélet világába; idővel azonban ez a helyzet is változott. Könyvünkben azt a modernkori folyamatot ragadjuk meg a történeti forrásokra alapozva, amely a patriarchális családi keretekből fokozatosan kibontakoztatta a női egyéniséget. Ez az átalakulás felölelte a nők jogi státuszának és a munka nyilvános világában betöltött szerepüknek a mélyreható módosulását. S kivált jelentős fejlemény volt a női személyiség érzelmi és értelmi önállósulása, amely a könyvünknek kiemelt tárgya. A magyar női nem társadalomtörténetét csak az európai összefüggésekbe ágyazva láttathatjuk érdemének megfelelő módon."
Kiss Zsuzsanna [egyetemi adjunktus, Összehasonlító Történeti Szociológia Tanszék] Az egyedüli tér. Társas élet és közélet Zala megyében a neoabszolutizmus korában című könyvét a Kijárat Kiadó adta ki 2020-ban, a Compass Társadalomtörténeti Tanulmányok első részeként.
A kötet fülszövege: "A korlátlan uralkodói abszolutizmus bevezetése megszüntette az intézményes közéletet, formálissá tette a parlament szerepét, és ezek helyébe nyílt és teljes uralkodói önkényuralmat léptetett. A politikai rendelkezések hatására a társadalom szövetének belső rétegeiben mégis tovább élt "a haladás szelleme, az előretörés, a vágy a polgáriasodás után". Kibontakozására azonban " a társas élet, a nemzet belső élete" maradt az "egyedüli tér."
A történeti Zala vármegyét vizsgálva a könyv azt mutatja be, hogy milyen formákban, milyen nehézségek árán, és mégis milyen sikerrrel látta el feladatát ez a tér: hogyan és mennyíben válhatott és vált a neoabszoltizmus kori társasági élet a közélet terepévé. A társas élet tere még a legszigorúbb korlátozások idején sem vált annyira szűkössé, hogy a társadalom végzetes tétlenségre lett volna kárhoztatva. Ellenkezőleg, a különféle társadalmi csoportok közötti párbeszéd és a fennálló rendszerrel szembeni kritika forrásának tereként a társas életbe visszahúzódó közélet kulcsfontosságú szerephez jutott a neoabszolutizmus éveiben is."
Vajda Júlia [tudományos főmunkatárs, Szociológia Tanszék] Ott és akkor... túléléstörténetek a soából című könyve a Múlt és Jövő gondozásában jelent meg 2020-ban.
A kötet fülszövege: "Vajda Júlia interdiszciplináris eszközökkel – a szociológia, a pszichológia és az antropológia eszköztárával – mesélteti alanyait a holokauszt tapasztalatairól és beépüléséről a személyiségbe. Több dimenzióban is bővíti és tágítja ismereteinket a 20. századi apokalipszisről, amelynek „hétköznapi” hatását messze nem emésztettük meg és dolgoztuk fel. Nagy bátorsággal abban a tartományban is keresi az eredőket, amely a legszembesítőbb közeg: a saját családjában. Ez a ritka mélyfúrás egyúttal megérzékíti a magyar értelmiség egy részének eredetgenezisét is."
A kötet online bemutatójáról készült felvételt - a Nyitott Műhely szervezésében - ezen a linken tekinthetik meg.