Konferenciakötet a humánökológia mesterképzés oktatóinak szerkesztésében

Az antropocén földtörténeti korban élünk, bolygónkra a legnagyobb hatást jelenleg az ember gyakorolja (Waters). A konferencia résztvevői megállapították, hogy rendszerszintű válságban élünk, melyben a társadalmi, gazdasági és környezet tényezők kölcsönösen hatnak egymásra. Intő jel az élővilág sokszínűségének csökkenése, a Föld vízkészlegének megváltozó körforgása, a globális felmelegedés. Az ugrásszerű természeti reakciók a folyamat visszafordíthatatlanságára utalnak. A fogyasztói társadalom és a gazdasági termelés a jelenlegi formájában nem tartható fent, a fejlődés tartalmának változására lenne szükség. A fenntartható irányt tükrözi az ENSZ-ben kidolgozott Fenntartható Fejlődési Keretrendszer, benne a 17 fenntartható fejlődési céllal. 

A természettudományok már hosszú ideje jelzik a veszélyt, a humán tudományok felelőssége, hogy alapvetően nem változott az emberek magatartása. A felsőoktatásban, bármely tudományterületen folyik is, szemléletformálásra lenne szükség. A konferencia résztvevői többek között az alábbi javaslatokat fogalmazták meg:

• Hangsúlyozni kell az egyén és a társadalom erkölcsi felelősségét környezetünk védelmével kapcsolatban.
•  Fontos azonban, hogy ne katasztrófa képeit fessük fel a hallgatóknak, hiszen ez csupán bénítóan hat, és a problémától való tehetetlen elfordulásra késztet. 
• Gyakorlati tapasztalatokat, jó példákat kell bemutatni.
• Erre a változásra fel kell készíteni az oktatókat is, illetve az intézményi célok közé kell beemelni a szemléletformáló munkát.
• Ki kell dolgozni, hogyan jelenhet meg az egyes szakok tematikájában a fenntarthatóság gondolata.
• Elsőként a tehetséggondozásban részt vevő hallgatókat lehet megszólítani. 

"A fenntarthatóság elveinek érvényesítése a felsôoktatásban nem jelentheti azt, hogy az úgynevezett „környezeti tudatosság” jámbor malasztjával árasszuk el egyetemeinket, sem azt, hogy „interdiszciplinaritás” címén a szaktudományos tételezésmódok közötti senkiföldjén portyázó mindenttudásnak engedjünk szabad teret, sem azt, hogy egy homályos értelmû környezettudomány nevében indítsunk új kurzusokat. A tudományos életben és a felsôoktatásban minden újítás tudományos vitákból születik, és a bírálatok kereszttüzében kell magát igazolnia. Ennek a vitának a jelen esetben is a tudományos diskurzus szabályai szerint kell végbemennie, azaz, amennyire lehetséges, „harag és elôítélet nélkül”, racionálisan érvelô és egymás álláspontjából okulni kész felek párbeszédeként. Ehhez a  párbeszédhez igyekeztünk hozzájárulni konferenciánkkal." (Bevezető, írta: Lányi András)

A kötet adatai: Lányi András-Krajner Péter (szerk.): A fenntarthatóság témaköre a felsőoktatásban. UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság, Budapest, 2019. február

A teljes kötet itt elérhető.