Kötetlen 2015 - az Angelusz Szakkollégium tanulmánykötete

Megjelent az ELTE Angelusz Róbert Társadalomtudományi Szakkollégium 2015-ös tanulmánykötete, benne tanulmányokkal az olvasási szokások kialakulásáról, a sport szerepéről a szociális munkában, a diáktüntetésekről, a szervezett bűnözésről és egy tudománytörténeti vitáról. A kötet teljes szövege letölthető.

Orosz Éva oktatási rektorhelyettes előszava a kötethez

Az Angelusz Róbert Társadalomtudományi Szakkollégium (ARTSZ) 2015. évi tanulmány kötete izgalmas kérdéseket kínál a mai magyar társadalom jelenségeinek, folyamatainak megértésére törekvő olvasónak. A teljesség igénye nélkül néhány ezek közül: Hoztak-e a 2013. évi diák megmozdulások merőben új ellenállási formákat a magyar tiltakozói kultúrába? A közösségi keretek között folytatott sporttevékenység lehet-e eszköz a hátrányos helyzet generációról generációra történő újratermelődéséből való kitöréshez? Hogyan tudták kihasználni a szervezett bűnözés egyes csoportjai a rendszerváltás miatt kialakult transzformációs válságot és a jogi szabályozások hiányosságait? Hogyan kapcsolódott a 19. század végén a magyar nyelv eredetére vonatkozó – a tudománytörténetbe „az ugor török háború” néven bevonult – tudományos vita a nemzetépítés politikai és társadalmi kérdéseihez? A felsorolt kérdések részben tükrözik azt is, miért „Kötetlen” a kiadvány címe. Az összeállítás nem tematikus – a válogatás fő szempontja a dolgozatok tudományos színvonala. Amit az is jelez, hogy közülük három is díjazott lett a 2015. évi OTDK konferencián.

A kötetet szeretném szélesebb kontextusba helyezve is méltatni: nemcsak a konkrét tanulmányokat, hanem az ARTSZ sokoldalú tevékenységét is, amelynek eredménye, hogy évről évre megjelenik a Kötetlen. Nemzetközi és hazai szinten is a felsőoktatás – és így az ELTE – előtt álló egyik  alapvető kihívás: a „tudástermelés” szemléletének, rendszerének, módszereinek alapvető változása.  Publikációk sora mutatott rá az elmúlt évtizedben, hogy a felsőoktatás tradicionális, „frontális” modellje – amelyben az oktató hagyományos  előadással adja át tudását az ismereteket passzívan  befogadó hallgatóknak – egyre kevésbé alkalmas  arra, hogy diákjainkat felkészítse az új problémák felismerésére, a megoldások keresésére és  a gyors változások által igényelt folyamatos önkép ésre. A kívánatos modellben a diákok elsősorban önálló feladatokon keresztül, gyakran csoportokban dolgozva, sok forrásból, a digitális technológiák által támogatott módszerek alkalmazásával szerzik meg a szükséges tudást, kompetenciákat. Az egyetemi oktató pedig elsősorban orientáló, támogató, ösztönző, segítő szerepet tölt be.  A felsőoktatás tradicionális modelljének átalakulása nem könnyű és nem várható egyik napról a másikra. Az, hogy az ELTE milyen módon,  milyen ütemben képes a kívánatos irányba haladni, sok külső és belső tényezőn múlik. Ezek egyike, hogy az egyetem olyan műhelyei, elsősorban a szakkollégiumok – köztük az ARTSZ –, amelyek  a megújulás irányába mutató szemlélettel dolgoznak, milyen mértékben képesek hatást gyakorolni  az általános képzési folyamatokra.  

A szerzőkön és a szerkesztők sikeres vállalkozása felett érzett örömmel ajánlom a tanulmánykötetet az ELTE polgárainak és az egyetemen kívüli érdeklődő olvasóknak a figyelmébe.

Orosz Éva
az ELTE Tehetséggondozási Tanácsának elnöke,
oktatási rektorhelyettes