Közművelődési ismeretek: Megjelent az első szakgimnáziumi tankönyv

Most jelenik meg először a témában hivatalos tankönyv Magyarországon. Az Arapovics Mária által jegyzett Kulturális rendezvények szervezése című fejezet a fenntartható rendezvényszervezés lépéseit mutatja be. Interjú a szerzővel.

Mikor és milyen új igény hívta életre a tankönyvet?

Arapovics Mária (A.M.): A közművelődési szakemberek képzése hagyományosan a felsőoktatás mellett a szakképzésben is folyik közép és felső szinten Magyarországon. Nálunk az ELTE-n elvégezhető közösségszervező BA és a közösségi és civil tanulmányok MA szakokat a jogszabályok szakirányú felsőfokú végzettségnek ismerik el a közművelődési területen. Ugyanakkor jelentős része a szakembereknek nem felsőoktatásban, hanem szakképzésben szerez képesítést közép és felső szinten. E mellett változást hozott, hogy Közművelődési munkatárs néven már iskolarendszerben is szerezhető bizonyítvány. 2020 óta pedig ágazati szakmai érettségi vizsga is tehető közművelődési ismeretekből közép és emelt szinten. Mindeddig nem volt azonban ezen a képzési területen a közép szakgimnáziumi oktatáshoz szükséges tankönyv.

Most jelenik meg először a közművelődéssel kapcsolatos tankönyv Magyarországon. Miben hiánypótló a mű?

A.M.: A jövendő közművelődési szakemberek számára ez egy olyan rendszerezett, átgondolt ismeretanyag, ami sehol másutt nem található meg így összefogva. Évtizedek óta részt veszek e területen szakmai tananyagfejlesztésben és vizsgáztatásban. Érzékeljük, hogy hiányzik egy oktatáshoz-tanuláshoz szükséges kézikönyv. A felnőttképzésben résztvevő képzőhelyek eltérő minőségű oktatást nyújtanak. Van, hogy kizárólag online oktatást kínálnak, vagy, hogy a résztvevők kontakt órák nélkül készülnek fel a vizsgára. A vizsgázóknak is jó, ha nem csak eseti előadásvázlatok és jogszabályok alapján csipegetik össze, hogy hogyan kell egy helyi társadalmat bemutató esettanulmányt összeállítani, egy rendezvény-forgatókönyvet megírni, vagy eligazodni a rendezvények bejelentésekor a jogszabályi dzsungelben. Egy művelődési ház működtetőjének ismernie kell az intézményi előírásokat, hiszen a helyi kultúra színterét biztosítja. És nem kerülhetjük meg: néhány tragikus kimenetelű nagyrendezvény vagy színpadi előadás óta tudjuk nem elég, ha egy rendezvényszervező csak aláírja a kötelező tűz- és balesetvédelmi oktatásról szóló ívet, és nincs tisztába azzal, hogy miért vállal felelősséget. A tankönyv ezekhez ad segítséget, ezért hiánypótló.

Milyen arányban ötvözi és ösztönzi a kompetencia és ismeret alapú tanulást a tankönyv?

A.M.: Szerzőtársaimmal azt követtük, hogy kb. fele-fele arányban jelenjen meg az elmélet és a gyakorlat, 70-30 %-ban a szöveg és a képanyag.

A tankönyv tematikájának összeállítása során mik voltak a főbb szempontjaitok szerzőtársaiddal?

A.M.: A szakképzés kötött, a felsőoktatásnál szabályozottabb keretek között valósul meg,  jogszabályokban rögzített szakmai tartalmat követ. A végső kimenetet az államilag elismert képesítéseket az iskoláktól független vizsgaközpontok vizsgabizottságai ellenőrzik. Az iskolarendszerű képzésben emellett a NAT kerettantervét kell követni a középiskoláknak, a   közművelődési munkatárs többéves képzés a szakgimnáziumok 9–13. osztályban. A szakma témaköreit az ún. programkövetelmények határozzák meg, így a tankönyvben a képesítés moduljai határozták meg a tematikát, azaz a főbb fejezeteket. Ezek: a Helyi társadalom és kultúraismeret, a Kulturális rendezvények szervezése, a Kulturális szervezetek és intézmények működése, közművelődési tevékenysége, valamint Az előadó-művészeti közönségkezelő tevékenysége és Az előadóművészeti szervező tevékenysége. Az első két modul elvégzésével szakmai képesítés is szerezhető, erre leginkább felnőttképzésben van igény. A szakmai tartalom kialakításakor tehát fontos szempont volt a programkövetelmények és a kerettantervnek való megfeleltetés. A két szerzőtársammal – igazodva a szakmai kompetenciáinkhoz – ezeket a fejezeteket osztottuk szét. Egymás szakmai munkájára kevésbé volt rálátásunk és ráhatásunk, mindenki önálló tankönyvi fejezetet készített, mert hihetetlenül rövid idő állt rendelkezésre. Így párhuzamosan folyt az egyes modulok esetében a szövegírás, a szakmai lektorálás és a programkövetelmények szerinti megfeleltetés. Ez is az oka, hogy nem közös néven jegyezzük, hanem jelezzük, ki melyik részt alkotta a tankönyvben.

A tankönyv főbb üzenetei között megjelenik a fenntarthatóság. Az általad jegyzett, a kulturális rendezvények szervezését ismertető fejezetben miként jelennek meg a fenntarthatóság szempontjai?

A.M.: Ez volt az a fejezet, ahol éltem a szerzői szabadság adta lehetőségekkel. Napjaink egyik legnagyobb társadalmi kérdése a fenntarthatóság, úgy éreztem, erre minden területnek fókuszálni kell az oktatásban, egy tankönyv esetében hosszú távon kell gondolkodni és példamutatónak kell lenni. Különösen, hogy csökkentették a természettudományos órák számát. A programkövetelmény a rendezvényszervezés gyakorlatát írja elő, de én azt gondolom, hogy ma már mindenre ki kell, hogy terjedjen az ökoszemlélet. Kissé didaktikus módon, ezért minden ponton azt mutattam be, hogyan lehet fenntartható módon – pl. energiatakarékosan, lufi- és műanyagmentesen, környezettudatosan szervezni a rendezvényeket. Példák, tippek, feladatok, honlapajánlók segítik a megértést. A projektmódszertan, a szervezés lépései, a baleset és tűzvédelmi szempontok ettől még ugyanúgy megjelennek, csak az attitűd változik. A fenntarthatóság még új nézőpont a kulturális képzés területén, jóllehet a jogszabályok a vállalatokat már ESG, azaz a környezeti -társadalmi -irányítási kérdések újragondolására sarkallják (Environmental-Social-Governance). S tudjuk, hogy ezzel a végzettséggel sokan a vállalkozási szférában is elhelyezkednek kulturális rendezvényszervezőként.

Mennyiben más szakgimnáziumi és egyetemi tananyagot fejleszteni?

A.M.: A szakképzési tankönyv nagyon gyakorlatias, más hozzáállást igényel. Egy egyetemi tananyagnál több az elmélet, szélesebb a merítés, hosszabb távon gondolkodunk. Itt gyakorlatiasnak kell lenni, hiszen az az elvárás, hogy aki végez, azonnal a munkában hasznosítható kompetenciákkal rendelkezzen. Más a célcsoport, a középiskolások, akik a szakképzést választják, jellemzően gyakorlatiasabbak. Nem elég egy jogszabályi hivatkozás, a diák nem fog utánakeresni. Egy példát említve: a tankönyvben az, hogy a művelődéshez való jogot az alaptörvényből vagy az emberi jogok nyilatkozatából is levezethetjük, ahhoz kitekintve az emberi jogok valamennyi pontját szövegszerűen is beidéztem, mint egy kézikönyv jellegű szöveggyűjteményben. A kompetenciaalapú szerkesztés magában foglalja a tudás, ismeret, a készség, képesség és az attitűd egységét. A feladatok ugyanakkor gyakorlati készségeket fejlesztenek. Ezekhez több konkrét forgatókönyvi, projekttervezési vagy költségtervezési példát, intézményi belső dokumentumot is felhoztam. Sok időt eltöltöttem például a megfelelő képek kiválasztásával, mert ezzel is lehet attitűdöt formálni. Nem elégedtem meg az adatbázisokban fellelhető fotókkal, magyar hagyományokat is bemutató képekre vágytam. Ehhez nagylelkű segítséget kaptam a Szabadtéri Néprajzi Múzeumtól. De az is előfordult, hogy magam fotóztam le illusztrációnak a nagymarosi művelődési házat. Mindenképpen vizuálisan is láttatni akartam a modernitás lehetőségeit is a robotikától az ökoszemléletig. Sándor Csilla szerkesztő nyitottsága és ötletesége nagy mértékben segített, Brüll Edit szakmai lektorálása sokat tett hozzá a tankönyvhöz.

Az általad vezetett közösségi és civil mesterszakon hogyan hasznosulhat az egyetemi munkád során a szakgimnáziumi tankönyv?

A.M.: A tanításmódszertan területén korántsem határolódnak el mereven a tudásátadás metodológiai eljárásai. Főként akkor nem, ha a képzés fókuszában a társadalmi lét, az egyén és a közösség interakciója áll. Van egy kurzusom, A közösségfejlesztés intézményi keretekben. Számomra meghatározó elvi szempont volt kiemelni a tankönyvben azt, amit egyetemen is bemutatok, hogy a közművelődés a polgárok öntevékeny, művelődő és alkotó célú, tehát aktív kulturális cselekvése, mely jellemzően együttműködésben, közösségekben valósul meg. Tehát nem csupán programszervezésről beszélünk, a közművelődési munkatársnak van dolga a társadalmi részvétel erősítésével és a közösség fejlesztésével. A közművelődés magában foglalja a művelődő közösségek, alkotó művészeti csoportok önkéntes és társadalmi részvételén alapuló tevékenységét, az önművelésen keresztül a folyamatos megújulást és az ünnepek megélését, a hagyományok őrzését is. A kulturális sokféleséget. Ezt fejtettem ki az első fejezet általam írt részében. Fontos, hogy van egy olyan intézményrendszerünk, ami a civil társadalom, a helyi közösségek szolgálatában áll. A keretrendszer biztosított, tudnunk kell élni az infrastruktúra adta lehetőségekkel. A tankönyvünk ezt akarja bemutatni és abban ad segédkezet, hogy mi a közművelődési munkatársak, a kulturális közösségfejlesztők felelőssége. Nem csak középiskolás fokon.