Összefoglaló: A civil társadalom válaszai a COVID-19 időszak kihívásaira
A beszélgetés meghívott résztvevői voltak:
- Szabó Máté, a Társaság a Szabadságjogokért Egyesület szakmai igazgatója;
- Móra Veronika, az Ökotárs Alapítvány igazgatója;
- Rédai Dorottya, genderkutató a Labrisz Egyesület képviseletében;
- Csordás Anett és Baski Márta, a Lépjünk, hogy Léphessenek! Egyesület vezetői;
- Kerpel-Fronius Luca, szakmai vezető és Hubai László, szociális munkás, a Szociális Innováció Alapítvány átányi projektjének képviselői;
- Sain Mátyás, a Fővárosi Önkormányzat részvételiségi tanácsadója;
- Fejős Anna, kutató, ELKH, TK Szociológiai Intézet
- Feischmidt Margit, ELKH, TK Kisebbségkutató Intézet
- Gerencsér Balázs, a NIOK Alapítvány igazgatója;
- Kövér-Van Til Ágnes, az ELTE Társadalomtudományi Karának habilitált docense.
A beszélgetést Túry Krisztina moderálta. A programot a Szociális Tanulmányok Intézete keretében Kövér-Van Til Ágnes és Csongor Anna szervezte.
Szabó Máté, Társaság a Szabadságjogokért Egyesület
A TASZ működésében a járvány óta elsőbbséget élvez a tájékoztatás. Tapasztalataik szerint a polgárok tudatos döntését nagyban megnehezíti az információhiány, hogy nem kapnak megfelelő tájékoztatást az állami szervektől az új szabályok értelmezéséről. 2020 tavasza óta
az egyesület több száz oldalnyi tájékoztató anyagot készített és tett elérhetővé a honlapjukon a járványügyi szabályokról az élet minden területén, valamint megerősítették a jogsegélyszolgálatukat. Ez utóbbi iránt is hatalmas volt az érdeklődés; míg korábban egy év alatt 1500 megkeresés érkezett, addig 2020-ban több mint 3600 kérésre válaszoltak.
A politikai szabadságjogok területén is hozott változásokat a járvány (például megváltoztak a rémhírterjesztés szabályai), az újságírói munka a veszélyhelyzet idején nagyon nehézzé vált. A TASZ támogatást nyújtott az újságíróknak az új helyzetben is, illetve megismételték egy korábbi kutatásukat, amely arra vonatkozott, hogy a hatalom milyen praktikákkal zárja el az információt az őket ellenőrizni hivatott újságírók elől. Emellett foglalkoztak a tüntetések általános tilalmával a járvány idején, illetve az ennek ellenére megtartott autós tüntetések során megbírságolt polgárok jogi képviseletével. Mivel tömeges képviseletet nem nyújthattak, ezért egy-egy kiválasztott ügyet vittek végig, és minden, az eljáráshoz szükséges dokumentumot és beadványt elérhetővé tettek az interneten.
A jogvédelem klasszikus formája – ügyek bírósági képviselete – háttérbe szorult ebben az időszakban. Bár sikerrel képviseltek dudálós tüntetőket, illetve kiutasított iráni diáklányokat is, az volt a tapasztalatuk, hogy ebben a felgyorsult időszakban alapjogokat nem nagyon lehet bíróságon érvényesíteni. Sok esetben ugyanis okafogyottá válik a beadvány, mire a bíróság reagál, és az ombudsman sem pótolta ezeket a hiányosságokat. Ez sajnos azt is jelenti, hogy veszélyhelyzet idején az alkotmányos jogok intézményi védelem nélkül maradnak.
Móra Veronika, Ökotárs Alapítvány
Az Ökotárs Alapítvány a hazai civil szervezetek megerősödéséért, a civil szektor fejlődéséért dolgozik pénzügyi és egyéb eszközökkel. Egyik fő tevékenységi körük a helyi, alulról szerveződő közösségi csoportok támogatása. Ezt a munkát jelentősen hátráltatták a korlátozások, mivel a közösségépítést, találkozók szervezését nehezen lehetett az online térben megvalósítani. A szervezet másik fő csapásiránya a civil együttműködések, civil hálózatok fejlesztése, illetve az azokban való aktív részvétel. Ilyen a 2017 óta működő Civilizáció koalíció, mely elsősorban nagyobb országos szervezeteket tömörít a civilekkel kapcsolatos kormányzati támadásokkal szembeni önvédelem és a közös szolidaritás érdekében.
A Civilizáció tagjai körében májusban készült egy felmérés arról, hogy az egyes szervezetek hogyan birkóznak meg a válsággal. Ebből az rajzolódott ki, hogy sok szervezet gyakran eredeti küldetésétől jelentősen elmozdulva és erején felül teljesítve vett részt a járvány következményeinek enyhítésében. A legelesettebb csoportokat a központi kormányzat nagyrészt egyedül hagyta, alapvetően az önkormányzatokra és a civil szervezetekre maradt ezen rétegek (pl. szegregátumokban élők, fogyatékkal élők, vidéki szegények, hajléktalanok, droghasználók) támogatása. Bár az önkormányzatokat is sújtották elvonások, azért jó néhány
esetben a civil szervezetek az önkormányzatokkal hatékonyan tudtak együttműködni a válsághelyzet kezelésében. Bizonyos településeken viszont az önkormányzat inkább homokba dugta a fejét, és elmenekült a feladatok elől.
Az Ökotárs szeptemberben „Második Hullám” néven kettős céllal írt ki pályázatot. Egyrészt pénzügyileg támogatni kívánták azokat a – főleg vidéki – szervezeteket, akik az első hullámban hatékonyan segítettek sérülékeny csoportokat, és munkájukat folytatni akarták. A beérkező 93 pályázat közel fele leszakadó vidéki térségekben, szegregátumokban működő szervezetektől érkezett. Ők leginkább az akut megélhetési problémákat próbálták orvosolni élelmiszerosztással, maszkvarrással, a digitális oktatáshoz szükséges eszközök biztosításával. A pályázók másik nagy csoportját a tanodák tették ki, akik nemcsak eszközökkel támogatták a diákok bennmaradását az oktatásban, hanem korrepetálást, sőt pszichés támogatást is biztosítottak számukra. Az Ökotárs végül összesen húsz millió forintot osztott szét 19 pályázó között, illetve 25 szervezet „jó gyakorlatát” jelentették meg a honlapjukon található gyűjteményben.
Rédei Dorottya, Labrisz Egyesület
A Labrisz Egyesület fő profilja a közösségi és oktatási programok szervezése, így a járvány jelentős hatást gyakorolt az ő működésükre is. Az iskolai oktató programjaikat lemondták, és megszűnt az a lehetőség is, hogy a közösségük tagjai havonta összejárhassanak találkozni. Az online átállás ezeken a területeken inkább őszre valósult meg, tavasszal főképp a „Meseország Mindenkié” című könyvön dolgoztak. A „Melegség és Megismerés” elnevezésű iskolai programjukat ősz óta igyekeznek online megvalósítani, úgy vélik, a növekvő homofóbia és az iskolákat egyre inkább kontroll alatt tartó kormányzati gyakorlat a jövőben amúgy is megnehezítheti az iskolákba való bejutásukat.
A vészhelyzet kihirdetését követő napon fogadta el a Parlament a 2010. évi I. törvény az anyakönyvi eljárásról 3. paragrafusát, amely bevezeti a korábbi „nem” meghatározás helyett a „születési nem” meghatározását, amely gyakorlatilag ellehetetleníti a transznemű emberek számára a nemváltást. A kijárási tilalom miatt az LMBTQ szervezeteknek lehetősége sem volt tüntetni, bár ezek a tiltakozások egy ideje egyébként is eredménytelenek. Egyesek a Háttér Társasághoz fordultak jogsegélyért, mások külföldre költöztek. Szeptember végén megjelent a mesegyűjtemény, amelyet további jogkorlátozó intézkedések követtek. Az Alaptörvény rögzítette a család definícióját – az anya nő, az apa férfi – és ezzel párhuzamosan elvették az LMBTQ emberektől és az egyedülállóktól általában az örökbefogadás lehetőségét. A többi szervezettel azóta igyekeznek közösen, erőteljesebben fellépni, amennyire a lehetőségek engedik.
Csordás Anett és Baski Márta, Lépjünk, hogy Léphessenek! Egyesület
Az egyesület sérült gyerekeket nevelő családok érdekképviseletével foglalkozik. Az ellátórendszer hiányosságai miatt viszont kénytelenek már évek óta szociális segélyezést is folytatni, valamint ők üzemeltetik az ország első inkluzív iskoláját (tanulócsoportját) is. Emellett összefognak egy harminc szülői szervezetből álló országos hálózatot is, így több ezer család életére látnak rá. Azt tapasztalták, hogy a járvány miatt nagyon magukra maradtak a családok. A kormány alapvetően mindent az önkormányzatok nyakába varrt, kötelezte őket, hogy mérjék fel a területükön fogyatékossággal élők igényeit, és biztosítsák az egyedül élők számára a szükséges segítséget. Az önkormányzatoknak viszont az idősek ellátása miatt erre gyakran bevallottan nem jutott kapacitásuk, miközben a karantén miatt a családok a korábbi segítőket is kénytelenek voltak nélkülözni.
Az egyesület egyrészt az élelmiszervásárlásban segített; maguk gyűjtöttek forrásokat és szervezték az önkénteseket, akik a bevásárlásokat intézték. Másrészt igyekeztek felmérni, hogy az önkormányzatok milyen segítséget tudnak nyújtani, és az információt eljuttatták az érintett családokhoz. Bár írtak minden tízezer főnél nagyobb település önkormányzatának, mindössze tíz budapesti kerület és tizenöt nagyobb vidéki város válaszolt (a válaszok a honlapjukon olvashatók). 2020. március 30-án a szervezet 12 társával közösen nyílt levelet fogalmazott meg a kormányzati intézkedési tervre reagálva, amelyben leírták, hogy az érintetteknek milyen segítségre van szükségük (pl. ápolási nyugdíj átvállalása, plusz források biztosítása az önkormányzatoknak a feladatok ellátására). Érdemi választ május 18-án kaptak, amelyben konkrétumokra nem tértek ki, illetve az önkormányzatoknak azt javasolták, hogy a forráshiányt pótolják önkéntesekkel (dacára annak, hogy a szervezetek a levélben külön kifejtették, hogy ezeket a speciális feladatokat nem lehet önkéntesekre bízni).
Kerpel-Fronius Luca és Hubai László, Szociális Innováció Alapítvány
A szervezet 2018 óta egy kis Heves megyei településen, Átányban, a roma szegregátumban biztosít létfontosságú szolgáltatásokat egy európai uniós program keretében, az önkormányzattal együttműködésben. Az ún. Csillagpontban és Csillagházban többek között mosási és fürdési lehetőséget biztosítanak a rászorulóknak, személyre szabott foglalkozásokat és képzéseket tartanak gyerekeknek és felnőtteknek, valamint szociális munkásként segítenek a mindennapos ügyintézésben. A járvány első és második hulláma jelentősen különbözött a településen. 2020 tavaszán a vírus alig volt jelen Átányban, hatását leginkább abban érezték a helyi lakosok, hogy bizonyos intézmények bezártak. A második hullámban viszont jóval több megbetegedés volt a faluban, a polgármester két hétre szintén kórházba került, aminek következtében a polgármesteri hivatal működése (és vele együtt a segélyek igénylése) is leállt.
A járvány során jelentősen felértékelődött az alapítvány szerepe, a szociális munka jelentősége. Mivel a helyiek többségének nincs telefonja, a szervezet segítsége nélkül teljesen kiszorulnának az orvosi ellátásból, amely a vírus miatt csak telefonos egyeztetést követően elérhető. A digitális oktatás szintén óriási kihívást jelentett, az iskola és a közösségi ház nem nyújtott segítséget. Az alapítvány papíron osztotta szét a házi feladatokat, és segített azok megoldásában, egyeztetett az iskolával a hiányzásokról és egyéb ügyekben. Vannak családok, amelyek visszaélnek a helyzettel, így a vírus ürügyén bizonyos gyerekek például október óta nem voltak iskolában. Máshol viszont az óvodából küldték haza a gyerekeket egy-két köhintés miatt heteken, hónapokon át, így viszont a szülők veszítették el a munkájukat, jövedelmüket. A hivatalok bezárása miatt szintén számos esetben szorultak az alapítvány közvetítésére a helyiek, amely emellett az alapvető élelmiszerek, maszkok biztosításában is nélkülözhetetlen szerepet játszott.
Sain Mátyás, Fővárosi Önkormányzat, részvételiségi tanácsadó
Az önkormányzat az állampolgárok bevonását alapvetően három területen kezdte meg aktívan. Az integrált településfejlesztési stratégia megalkotása során számos közösségi beszélgetést tartottak, ezeket sikerült még élőben a karantén előtt megvalósítani. A klíma közösségi gyűlésekre tízezer véletlenszerűen, reprezentatív alapon kiválasztott polgár kapott meghívást, ezek a találkozók is megvalósulhattak még élőben. A részvételi költségvetés tervezése viszont sajnos már elmaradt, illetve kisebb mértékben sikerült online megvalósítani.
A részvételiség erősítése érdekében a főváros új Civil Rendeletet is alkotott. Ebben meghatározták, hogy a klíma, az esélyegyenlőség és az állampolgári részvétel területén állandó munkacsoportokat hoznak létre, melyek évente legalább kétszer, minimum tíz civil szervezet részvételével üléseznek. A főváros jelenleg egy olyan civil adatbázis létrehozásán dolgozik, amelybe regisztrálhat minden olyan szervezet, amely az egyeztetéseken szeretne részt venni. Így a jövőben minden kérdésben egyértelmű lesz, hogy mely szervezeteket kell meghívni.
Fejős Anna, ELKH, TK Szociológiai Intézet
Fejős Anna – egy már több éve zajló kutatás keretében – nő- és családszervezeteket kérdezett meg arról, hogy hogyan érintette őket a járvány. Összességében az eredmények azt mutatták, hogy a szervezetek válsághelyzetben adott reakciói híven tükrözik a járvány előtti helyzetüket. A nőkkel és családokkal foglalkozó szervezetekről egy jó ideje elmondható, hogy két csoportra oszlanak, és ezek között a csoportok között szakadék tátong, nincs együttműködés. Azok a szervezetek, akik konzervatívabb értékrendet képviselnek – elsősorban a nők családanyai szerepét helyezik munkájuk előterébe, illetve a gyerekvállalás fontosságát hangsúlyozzák – többségében jó viszonyt ápolnak az állammal. Következésképpen bőséges anyagi forrásaik és
egyre növekvő lehetőségeik vannak. Azok a szervezetek viszont, akik a női egyenjogúságra, speciális nőcsoportok problémáira, illetve a párkapcsolati erőszakra hívják fel a figyelmet már a járvány előtt is egy egyre szűkülő térben végezték munkájukat.
A járvány idején az első csoport – amelynek tagjai több fizetett alkalmazottal rendelkeznek – nagyon gyorsan és hatékonyan állt át a működésre, innovatív programokat valósítottak meg, sőt bizonyos javaslataikat (például a digitális oktatás terén) a kormányzat is megfogadta. A másik, forrásszegény helyzetből induló csoport szervezetei komoly nehézségekről számoltak be, mivel többnyire maguk is édesanyák, szervezeteik pedig gyakran önkéntesekre támaszkodnak. A válság alatt megnövekedett a szolgáltatásaikra az igény, amelyeket erőn felül igyekeztek teljesíteni, de beszámoltak arról, hogy a növekvő politikai kontrollra már nem marad kapacitásuk reagálni.
Feischmidt Margit, ELKH, TK Kisebbségkutató Intézet
Feischmidt Margit és kollégái a társadalmi szolidaritás formáit vizsgálták a járvány idején, főként arra fókuszálva, hogy kik, milyen formában és milyen motivációval nyújtottak segítséget a válsághelyzetben. A segítésnek három fő formáját különítették el. A legnagyobb arányban régi aktorok – főleg civil szervezetek – új szolgáltatásai jelentek meg. Jelentős volt az új aktorok megjelenése is, akik elsősorban ad hoc módon informális szerveződések keretében segítettek, és gyakran küzdöttek erőforráshiánnyal. Végül régi aktorok régi tevékenységei is szerepet játszottak a válság enyhítésében. A segítőket leginkább saját professzionális hátterük motiválta (például orvos, tanár stb.), de fontos volt a saját élettörténetből fakadó érintettség, illetve a morális motiváció is. Az új aktorokra emellett különösen jellemző volt a strukturális igazságtalanság enyhítésének vágya is. A segítségnyújtás elképzelt hatásaként a válaszadók elsősorban a probléma kezelését nevezték meg, de gyakori volt az állásfoglalás igénye is a válság állami kezelésével kapcsolatban.
A kutatás második része kifejezetten az oktatási szektorra vonatkozott. Itt a régi aktorok elsősorban a szegregátumokban tanodákat működtető szervezetek voltak, míg az új aktorok a rászorulók szélesebb rétegeit célozták meg, viszont ők nem foglalkoztak internettel nem rendelkező csoportokkal. Az új aktorok apolitikus módon közelítették meg a segítségnyújtást, tehát sem az oktatási rendszerrel, sem a válsághelyzet kezelésével kapcsolatban nem fogalmaztak meg kritikát, míg a régi aktorok hiányolták a rendszerszintű felelősséget és az állami szerepvállalást.
Gerencsér Balázs, NIOK Alapítvány
A NIOK több – nem reprezentatív, de nagymintás – felmérés elkészítésében segédkezett, illetve maga is szervezett ilyeneket a civil szervezetek körében a járvány idején. Az első nagyobb
kutatást még áprilisban, a SIMPACT-t készítette. Ekkor a mintegy kétszáz válaszadó szervezet többsége sokkban volt, nem tudták hogyan tudnának alkalmazkodni, féltek a karanténtól, a programok elmaradásától, a váltás szükségességétől. A szervezetek csupán 5-10 százaléka tudott ekkor előremutatóan, akár fejlesztésekben gondolkodni. A NIOK április végi felmérésében arra kerestük a választ, hogy a kényszerű helyzetben, melyek azok a pontok, tevékenységek, amelyeket a legnehezebb az online térbe költöztetni.
A szervezetek a rendezvények elmaradását említették leggyakoribb problémaként, sokakat különösen nehéz helyzetbe hozta a nyári táborok szervezésének bizonytalansága. Érzékenyen érintette a válság a kulturális területen dolgozó szervezeteket, valamint a szociális terület képviselőit is, ez utóbbi területre különösen igaz volt, hogy szolgáltatásaikra megnőtt az igény, miközben nehéz volt ezeket a tevékenységeket biztonságosan megvalósítani. De reményre adott okot, hogy ekkor a szervezetek csupán 10% jelölte, hogy komoly gondokkal, akár a szervezet munkájának ellehetetlenülésével néznének szembe.
Az online térbe költözést ugyanannyian – a szervezetek közel fele – élte meg nehézségként, mint ahányuknak ez nem jelentett különösebb gondot. A problémát jellemzően nem az eszközök, hanem a tudás hiánya, valamint a változástól való félelem jelentette. Az új helyzetben a NIOK a digitalizációt segítő Civiltech.hu szolgáltatásait a helyzethez igazította, és ezenkívül civileknek szóló nagyon aktuális témákban (a távmunkától, az online munkaszervezésen át az adománygyűjtésig) webináriumokkal igyekezett segíteni, amelyekre a korábbi évekkel ellentétben óriási érdeklődés mutatkozott. Emellett ingyenessé tették közösségi adománygyűjtő platformjukat; az adománygyűjtés mértéke pedig rekordokat döntött, kétszerese lett az előző években tapasztaltnak https://www.nonprofit.hu/hirek/iden-napi-rekordot-dontott-az-adakozas. A nonprofit.hu-n megtalálható tudástárat rendszeresen bővítették a szükséges információkkal. Megnövekedett információ éhséget mutatja, hogy rekordszámú – másfél milliós – látogatottságot értek el ezen az oldalon.
Kövér-Van Til Ágnes, ELTE
Kövér Ágnes Antal Attilával és Deák Izabellával egy nemzetközi kutatás keretében vizsgálta a járvány hatásait magyarországi nonprofit szervezetek működésére, különösképpen az állam és a civil szféra együttműködésére, kapcsolatára ebben az időszakban. Kérdőívükkel 24 olyan vidéki (40%) és budapesti (60%) szervezet adatait gyűjtötték össze, akik a jog- és érdekvédelem mellett különféle szolgáltatásokat is nyújtanak célcsoportjaik számára. A NIOK-hoz hasonlóan ők is azt tapasztalták, hogy a szervezetek 15 százaléka vált működésképtelenné a járvány következtében. A vidéki szervezetek gyakrabban érezték úgy, hogy nem rendelkeznek az alkalmazkodáshoz szükséges anyagi és szervezetei erőforrásokkal, és a jövőjüket is sötéten látták. Ugyanakkor azoknak a szervezeteknek is negatív volt a jövőképe, akiknek elegendő
erőforrásuk volt. (A jövőképet három indikátor mérte: várható anyagi források, a célcsoport várható politikai támogatása, a civil szektor általános politikai támogatása.) Jellemzően az a néhány szervezet látta reménytelibbnek a jövőjét, akik külföldi forrásokra támaszkodtak.
A tevékenységekről elmondható, hogy a szervezetek akár eredeti küldetésüktől elrugaszkodva, új szolgáltatásokat indítva is igyekeztek a helyi igényeket kielégíteni a járvány során. A legtöbb szervezet – különösen a vidékiek – alapvető szükségleteket voltak kénytelenek ellátni, leginkább élelmet osztottak, valamint digitális és higiéniai eszközöket, maszkokat biztosítottak a rászorulóknak. A segítségnyújtás sokféle formája megjelent; többek között lelki segély nyújtása, ügyintézés, mosási szolgáltatás, online képzések biztosítása. Maguk a szervezetek az államtól nem kaptak semmiféle segítséget munkájuk végzéséhez (pl. maszkokat sem biztosítottak), ugyanakkor helyenként az önkormányzatok együttműködtek civil szervezetekkel. A kutatás nemzetközi eredményei azt mutatták, hogy bizonyos országokban az állam jelentős mértékben támogatta a szektort ebben az időszakban, és együttműködött vele a válság enyhítésében (pl. Ausztria, Egyesült Királyság, Izrael, Dél-Korea, Németország, India). Más helyeken – főként autoriter(ebb) országokban – viszont az állam kizárta a válság kezeléséből a civil szférát, és támogatást sem nyújtott a szervezeteinek (pl. Kína, Törökország, Magyarország, Románia).
Záró gondolatok
A zárókörben a résztvevők elmondták, hogy a járvány a már meglévő társadalmi problémákat erősítette fel. Ugyanakkor sokuk tevékenysége, illetve az általuk képviseltek helyzete jobban láthatóvá vált, ami gyakran az adományok növekedésében, pozitív visszajelzésekben is megnyilvánult. Az online eszköztár elsajátítása lehetővé tette új rétegek elérését (kérdés, hogy milyen mélységben), így ez a jövőben is a szervezeti munka része marad. A társadalmi nyomásgyakorlás eszközei viszont jelentősen beszűkültek a karantén idején, ami a jogérvényesítést sokkal nehezebbé tette. Emellett természetesen nem szabad elfelejteni, hogy vannak szervezetek, akiknek a tevékenysége nem volt átültethető az online térbe, így az ő működésük szinte ellehetetlenült.
Az összefoglalót készítette: Túry Krisztina