Sik Domonkos új kötet-megjelenései

Az ELTE Eötvös Kiadó gondozásában megjelent Sik Domonkos [habilitált egyetemi docens, Társadalomelmélet Tanszék] két új kötete: A szenvedés határállapotai és a Válaszok a szenvedésre címmel. A kötetekről további információ lejjebb olvasható. 

Noha a kritikai elméletek célja a társadalmi okokra visszavezethető szenvedés feltárása, annak határállapotai sokáig nem váltak önálló elemzés tárgyává. A társadalmi szenvedés mibenlétének és hatásának jellemzése ugyanis sok szempontból kivezet a társadalomtudományok területéről: olyan tapasztalatokra utal, melyeknek a fizikai fájdalom és a lelki megpróbáltatások egyaránt szerves részét képezik, miközben nyelvi kifejezhetőségük korlátozott. A szenvedés empirikus formáival azok a terápiás gyakorlatok kerülnek közvetlen kapcsolatba, amelyek csökkentésükre vagy megszűntetésükre irányulnak. A kritikai elméletek és a pszicho-tudományok közti viszony azonban kölcsönösen távolságtartó: az előbbiek leginkább a társadalmi különbségeket "naturalizáló" hatalmi komplexum részeként tekintenek az utóbbiakra, azok pedig magyarázataikban hajlamosak alábecsülni a társadalmi komponensek jelentőségét. A könyv arra tesz kísérletet, hogy e távolságot áthidalva a kritikai elméletek számára hasznosítsa a mentális zavarok pszichotudományokban kidolgozott leírásait. Az olyan tünetegyüttesekre, mint a depresszió, a generalizált szorongás vagy szerfüggőség, a társadalmi szenvedés határállapotaiként tekint. Ebből kiindulva pedig arra a kérdésre keres választ, hogy az olyan különböző integrációs logikákon alapuló társulások, mint a mezők (Bourdieu), a kommunikatív cselekvési (Habermas) vagy éppen az elismerési hálózatok (Honneth) torzulásai miként járulhatnak hozzá ezen határállapotok létrejöttéhez.

Szolidaritás nélkül semmilyen emberi társulás sem képzelhető el, hiszen a szenvedés pillanataiban sokan szorulnak rá társaik materiális vagy szimbolikus segítségnyújtására. Egy társadalomban a másokért hozott erőfeszítések és áldozatok elvárásrendszere pontosan kijelöli a segítés normatív kereteit. A modernizáció következtében a szenvedésre adott közösségi válaszokat fokozatosan felváltották a társadalombiztosítás logikáján alapuló szakértői intézmények. A globális információs társadalom kialakulásával párhuzamosan azonban ezek is válságba kerültek. Az így előállt helyzetben az az egyik legfontosabb kérdés, hogy a felbomló rendszer helyét képes-e átvenni a hálózati szolidaritás flexibilis formája, vagy a diszfunkcionalitás és dezintegráció tapasztalata válik meghatározóvá. A kérdés megválaszolásához azokat a helyzeteket kell elemeznünk, amelyekben eldől, hogy a szenvedés különböző formáihoz adekvát segítési gyakorlatok kapcsolódnak-e. E vizsgálódás során egyrészt annak a megértése kulcsfontosságú, hogy a szenvedés maga látható-e a társadalom tagjai számára, vagy azt prekoncepciók takarják el előlük. Másfelől azt is meg kell tudnunk, hogy a szenvedés visszahat-e társadalmi folyamatokra, vagy pedig észlelői közönyösek maradnak irányában.