The Isle of Lazaretto - Hallgatóink könyve

Horváth Márk és Lovász Ádám, volt hallgatóink szerkesztésében jelent meg 2016. március 1-jén a "The Isle of Lazaretto" társadalomkritikai kötet, amely egy egységes gondolatot megfogalmazni kívánó interdiszciplináris, spekulatív filozófiai gondolatmenet.

Absztrakt

Kiborg csótányok, globális klímaváltozás, origámi-alakzatú páncélzat, Buddhista szerzetesek, zombi Internet-felhasználók és mesterséges-intelligenciával felruházott drónok: miként függenek össze ezen jelenségek? A The Isle of Lazaretto: Studies in Separation című könyv egy interdiszciplináris egyvelege különböző tudományterületeknek, részterületeknek. A biológiától az informatikáig, a médiakutatástól a közgazdaságtanig, a szociológiától a filozófiáig, számos tudományos eredményt ötvöznek a szerzők egy kaotikus megismerési folyamattal, amelynek végkimenetele csakis egy lehet: a nagybetűs Semmi. Ez viszont elvezethet bennünket egy olyan episztemológiai állásponthoz, amely segíthet bennünket a klímaváltozás által egyre inkább meghatározott mindennapjaink során, mégpedig a megismerő és egyben egoista racionális ész meghaladása révén. A megismerő egoizmusának helyét egy diszeperzebb, hálózati logika által meghatározott új racionalitás veheti át, amelynek kialakulásához kívánnak a szerzők hozzájárulni művük által. Egy olyan realista, ám egyben spekulatív racionalitással van tehát dolgunk, amely nyitva tartja a gondolkodást a spekulatív továbbgondolási lehetőségek előtt, azonban nem szakítja el magát a modern tudomány kutatási eredményeitől, sőt, azokat felhasználja saját diszperz rendszerének kiépítése során. Könyvük több, mint egymástól távollévő tudományterületek szintézise: egy spekulatív filozófiai gondolatmenet, amely az általa körülölelt témák eltérései ellenére, egységes gondolatot kíván megfogalmazni. Ez a gondolat pedig a határvonalak megtartásának szükségessége, etikai kívánatossága.

Ajánló - Timothy Morton

Books are there to amaze us: Márk Horváth and Ádám Lovász have certainly done that. I'm not sure I've read a more paranoiacally invigorating and inclusive text since Negarestani’s Cyclonopedia. This book is a wonderful mashup of critique and mysticism, deconstruction and speculative realism. It's like Dialectic of Enlightenment on bad acid and crammed with scientific research. The reach of scholarship in here amazes me: we’ve got OOO and Deleuze, but we also have Lyotard and Irigaray and Blanchot. This book is an invaluable polemic against the idea that breaking down the boundaries between things is always best. Global warming is doing an excellent job of reducing the “islands of ice” (the icebergs) to their oceanic environments. Is that good?

Ajánló - Isidore Sebastian

This book exhibits the beauty of a random encounter between a sewing machine and an umbrella on a dissection table; it is consistent with its self-inflicted predicament: the shadow of Maldoror haunts it like it should, no less, no more, lightly and deeply. At this particular juncture (passim), Mark Horvath and Adam Lovasz write: Immanence has become horrific, but this does not mean that we should seek and escape from the terror. (114).
I endorse it like any poet would, in awe of its dramatic mastery over nihilism, .
Junking Isidore-the-first, I offer: may it please heaven that the reader, emboldened, and become momentarily as fierce as what he reads, find without loss of bearing a wild and sudden way across the desolate swamps of these somber, poison-filled pages; for unless he brings to his reading a rigorous poetry and a tautness of mind equal at least to his wariness, the deadly emanations of this book will dissolve his soul as water does sugar.
All we need to know is what is digesting the mummies (45) that, and injection of 5T increase aggression in crayfish (56), the rest only means that withdrawal has THE UPPER HAND in this battle (64).
At some point during this glorious Saturday morning of my reading, entranced by its verb, I invoked Ah Pook the destroyer himself and shouted “on reparation do carbuncle, in it euphemism, and rendition my bootleg”. By the power of junk, may they be blessed.
For them like me, for us then – “necronauts, modern lovers of debris, radio and jetstreams—there is only one option, to let things thing, to let matter matter, to let the orange orange and the flower flower… speak about the thing itself and not just ideas about the thing, of saying ‘jug, bridge, cigarette, oyster, fruitbat, windowsill, sponge’.”
To my pleasure, they added: Menger sponge (73).
Lazaretto Island, formerly known as Agios Dimitrios (after the military saint and martyr) before it became the name of a suburb, successively bearer of a monastery, a leprosarium, a military hospital, another, the same, leprosarium, a concentration camp, the headquarters of the Italian army, a small church, and a wall against which those condemned to death were shot, is the heraldic arms of its vortex, the Menger sponge of its past, present, and future.
Given the chance, when all the souls of the drowned refugees, soldiers, prisoners, and other martyrs of history will have find transitory shelter somewhere else, in the company of other illness-boxes set free of their miseries, a self-sufficient community of onanistic-sex-craving Gynoids will colonize it. The Isle of Lazaretto will be their breviary.