Az ELTE Társadalomtudományi Kar Csak egy jelet adok a gépnek? A digitális társadalom kihívása c. diákversenyén a középiskolás kategóriában első helyezést ért el Horváth Roland, második helyen végzett Ádám Anna, harmadik helyezett pedig Orbán Balázs lett. Alapszakos kategóriában Körtési András pályamunkáját díjazta a zsűri első hellyel, második helyet ért el Szutor Bálint és Ralbovszki Judit közös munkájukkal, harmadik helyezést pedig Csikós Ádám ért el.

A nyertesek az ELTE TáTK Nyílt Napján mutatták be munkáikat és ekkor vették át nyereményeiket is: alternatív szociokulturális városi séta a Beyond Budapest szervezésében, belépőt az ELTE gondozásában lévő Füvészkertbe, illetve egy táblagépet (a Tehetségből fiatal kutató - EFOP-3.6.3. pályázat támogatásával).

A nyertes pályaműveket az alábbiakban mutatjuk be.

Alapszakos pályázatok – 3. helyezett

Csikós Ádám, az ELTE Társadalomtudományi Kar hallgatója Az LMBTQIA+ kisebbség pillanatképei a digitális társadalomban, „8bit-en” a haiku versformáján keresztül (különös tekintettel a transznemű életérzésre) című pályamunkájában 8 haikuban írt a digitális társadalom kihívásai és az LMBTQIA+ kisebbség metszetéről. 

Alapszakos pályázatok – 2. helyezett

Alapszakos pályázatok – 1. helyezett

Körtési András, az ELTE Természettudományi Kar hallgatója egy kisfilmemmel pályázott, melyben bemutatja főhőse, egy magyar MÉM sztár igaz történetét: az ártatlannak induló fotózásból hogyan válhat valaki a hackerek áldozatává és az internetnek köszönhetően hihetetlen gyorsasággal az egész világon híressé. Ez vajon csapda vagy lehetőség? Vigyázz, hogy kire mosolyogsz! Belőled is bármikor csinálhatnak MÉM-et.

Középiskolás pályázatok – 3. helyezett

Orbán Balázs, a Budapesti Gépészeti Szakképzési Centrum Eötvös Loránd Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája diákja egy fotóval nevezett a versenyre. A kreatívan megszerkesztett fotó arra mutat rá, hogy a digitális világ mennyire könnyen elvonja a figyelmet bármi másról.

Középiskolás pályázatok – 2. helyezett

Ádám Anna, a Székesfehérvári Ciszterci Szent István Gimnázium diákja novellisztikus esszét írt, mely arra hívja fel a figyelmet, hogy a digitális társadalom által még erősebben közvetített társadalmi elvárások miként torzíthatják fiatal lányok énképét.

„Beálltam a nemrég tisztított ablak elé, magamra öltöttem legelbűvölőbb mosolyomat, majd megnyomtam a piros gombot. Elégedetten bólintottam a fotót elnézve, és szinte azonnal közzé is tettem instagramon. Ezután következett csak a publikálás legidegtépőbb szakasza – várni a visszajelzésekre. Ilyenkor mindig leültem az ágyamra, és egy tincsemmel játszva meredtem a kijelzőre. Perceken belül elértem az ötven kedvelést, kommentek tucatjai érkeztek mind fiúktól, mind lányoktól. Ez utóbbiak az érdekbarátaim voltak, akik hozzászólásaikért cserébe ugyanilyen reakciókat vártak tőlem. Én persze hűségesen írtam a felszínesebbnél felszínesebb, ám annál hízelgőbb szövegeket, ha posztoltak valamit. Megvártam a száz lájkot, aztán viszonylag nyugodt szívvel terítettem a földre a jógaszőnyeget, hogy kezdetét vehesse a szokásos délutáni torna. Ez afféle bemelegítőnek számított az esti kemény edzés előtt. Ilyenkor csak alaposan megmozgattam a tagjaimat, nyújtottam és kilazítottam őket. Bár a fájdalom nélkülözhetetlen volt, hiszen izmaim olykor némán ellenkeztek, én magam nem szólaltam meg. Az elején, mikor egy évvel azelőtt elkezdtem rendszeresen edzeni, még sírdogáltam is olykor a kíntól, aztán a gyötrelem mindennapossá vált, én pedig megszoktam. Ó, akkoriban milyen ocsmány voltam! Olyan laposnak bizonyultam, mint a deszka, arcomon pattanások és mitteszerek ezrei virítottak, szinte üvöltve, milyen ronda is viselőjük. Én viszont boldog voltam. A mai napig nem értem, hogy lehettem vidám a külsőm ellenére, de sosem görcsöltem azon, mit látok a tükörben. Azzal pedig főleg nem foglalkoztam, mit gondolnak mások. Az volt a lényeg, a barátaim mit mondanak, mit gondolok én magamról, és a kör be is zárult.”

Középiskolás pályázatok – 1. helyezett

A Toiler nevű GPS alapú, intelligens, interaktív mosdó kereső és értékelő közösségi app Horváth Rolandnak, a Soproni Széchenyi István Gimnázium diákjának a munkája. Az applikáció nem csupán listázza a közelben elérhető nyilvános mosdókat, a felhasználók azokat véleményezhetik, értékelhetik is. Egy általános emberi szükségletben nyújt segítséget, de különösen fontos lehet ez akár időseknek, kismamáknak, hajléktalanoknak is. A nyílt béta verzió ingyenesen letölthető az App Storeból és a projekt honlapjáról: https://rolandhorvath.hu/toiler

Az applikáció rövid bemutatása itt elérhető.