Cseh-Szombathy László (1925-2007)

Megemlékezés Cseh-Szombathy Lászlóról a KisTáska kari lap 2007. szeptember 13-i számában:

1925-ben Budapesten, református családban született, s a családja szellemi öröksége egész életétben meghatározó maradt. Édesapja a pápai kollégium elvégzése után került az orvosi egyetemre, majd a reformátor diakoniszta, Bethesta kórház belgyógyász főorvosa lett. Édesanyja, aki szintén orvosi egyetemet végzett, családja kérésére felhagyott hivatása gyakorlásával.

Gyermekkorának legjelentősebb állomása a Lónyai utcai református gimnázium volt, melyben 1935 és 1943 között tanult. Gimnáziumi évei alatt olyan írók munkáival ismerkedett, mint az édesapja orvosi praxisához tartozó Móricz Zsigmond, Babits Mihály, Szabó Lőrinc és Veres Péter munkái. Később rátalált Németh László munkáira, s az irodalom mellett Hóman Bálint és Szekfű Gyula Magyar történet-ét, illetve Domanovszky Sándor Magyar művelődéstörténet-ét bújta. Ötödikes gimnazistaként mint leendő statisztikus apja egyik barátjától, Oltványi Imrétől kapta ajándékba a nemzetközi összehasonlító statisztikai évkönyvet, a Hübner Weltstatistik című munkát, amely élete első statisztikai olvasmánya volt.

Társadalomtudományos pályafutása 1946-ban a Pázmány Péter Tudományegyetemen akkor alakuló Társadalomtudományi Intézetben indult, ahol Szalai Sándor tanítványa lett. Az 1950-es években azonban, a hazai szociológia bürokratikus felszámolását követően kénytelen volt elhagyni e területet, és először Kispesten általános, majd pedig Kőbányán középiskolai tanárként dolgozott.

1957-ben lehetősége nyílt – elsősorban (angol, német, francia) nyelvismerete révén –, hogy újból bekapcsolódhasson a tudományos életbe, ekkor került a Központi Statisztikai Hivatal nemzetközi osztályára. Kezdetben a nemzetközi életszínvonal összehasonító és idő-mérleg vizsgálatokban vett részt, majd az államszocialista rendszer megtűrt értelmiségijeként olyan kutatási témákat választott, melyek a politikai hatalmat kevésbé érdekelték, s nem adtak okot a közvetlen konfrontációra. Így vált az alkoholizmus, az öngyilkosság, illetve az öregedéskutatások legelismertebb hazai társadalomkutatójává. A hetvenes évek végén részt vett a népesedéspolitikai bizottság munkájában, melynek kutatásai elsősorban a gyes bevezetésének hatását vizsgálta. 1970 és 1974 között a Statisztikai Hivatal Társadalomstatisztikai Főosztályának helyettes vezetője volt.

1975. január 1-jétől a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutató Intézetének kutatója lett, s ekkor már a családszociológia állt érdeklődése középpontjában. A család mint szociológiai téma felfedezése az 1970-es várnai nemzetközi szociológiai kongresszuson kezdődött. 1978-ban készült el családszociológiai kézikönyve, amely 1979-ben jelent meg Családszociológiai problémák és módszerek címmel, s amely máig segít eligazodni a családszociológia módszertanában. Ugyancsak a családhoz kapcsolódó kutatásainak eredményeként A háztartási konfliktusok szociológiája című könyve 1985-ben jelent meg.
A nemzetközi mércével mérve is magas szakmai felkészültsége révén szakszerű és korszerű vizsgálatai, és a nemzetközi összehasonlító vizsgálatokban való részvétele hozzájárult ahhoz, hogy csökkenjen a hazai szociológia nemzetközi elszigeteltsége. Cseh-Szombathy László egyszerre képviselte az európaiságot és a magyarsághoz való kötődést; szakmai kapcsolatain, kutatásain keresztül összekapcsolta az akkor még élesebben elkülönülő keleti és nyugati társadalomkutatást.

A kutatói tevékenysége mellett jelentős szerepet vállalt a hazai szociológia egyetemi szintű oktatásának kidolgozásában és működtetésében. 1967-ben Ferge Zsuzsával közösen publikálták A szociológiai felvétel módszerei című, első magyar nyelvű módszertani kézikönyvet, amely évtizedeken keresztül nélkülözhetetlen segítsége volt a hazai szociológusok nemzedékeinek.

1973-ban kezdett az ELTE-n módszertant tanítani, később a nevéhez kapcsolódott a demográfiaoktatás bevezetése. 1999-ig, hetven éves koráig rendszeresen adott elő, majd az egyetem professzor emeritusaként vett részt az egyetem életében, alapító tagja volt az ELTE Szociológiai és Szociálpolitikai Intézetében létrejött Szociológia Doktori Iskolának.

Támogatta a demográfia akadémiai intézményesülését, ennek eredményeként jött létre az MTA Társadalomkutató Központjában a Népesedéstudományi Kutatócsoport, melynek mindvégig szakmai mentora volt.

1983 és 1988 között az MTA Szociológiai Kutató Intézet igazgatója volt. 1993-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 2001-től rendes tagja volt. Munkássága elismeréseként 1994-ben Széchényi-díjat, 2000-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal kitüntetést kapott.

Személyében nagy tudású, széles látókörű, nyitott embert és társadalomtudóst tisztelhettünk, akinek a hallgatókkal és a kollégáival mindig igen jó volt a apcsolata. Halálával a magyar szociológia és demográfia korunk meghatározó egyéniségét, kiváló társadalomtudósát veszítette el.

Cseh-Szombathy László nevét a Lágymányosi Campus 0.100B számozású terme viseli.