A viták tükröződése a hazai szociológiai irodalomban 1970 és 2006 között

Időpont: 2016. november 15., 14:00

Helyszín: ELTE Lágymányosi Campus, Északi Tömb (1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/A), Tanári Klub 2.139

Írásunkban a hálózatelemzés módszerén keresztül az 1970 és a 2006 közötti szociológiai vitákat elemezzük. Mivel már több tanulmány is született, amelyek a szociológiai viták kvalitatív oldalát érintik, jelen dolgozatunkban döntően, de nem kizárólagosan a viták kvantitatív vizsgálatára helyezzük a hangsúlyt. Célunk a nyilvános viták dinamikájának elemzése, a folyóiratok és a megszólalók pozíciojának vizsgálata, a megfigyelhető tendenciák elemzése és megértése, tágabb kontextusa helyezése. 

A kilencvenes évek végén, a kétezres évek elején a hálózatelmélet témája iránt mutatkozó figyelem következtében számos területen tesztelték Barabási-Albert László egyik kulcsfogalmát, a skálafüggetlenséget és a vizsgált területek között található a társszerzői hálózatok elemzése is (Barabási et al 2002; Newmann 2000; 2001a; 2001b; 2004a; 2004b; Moody 2004). A módszer önreflexivitása miatt a nagy amerikai adatbázisok elemzése mellett tudományterületek, folyóiratok, vagy országok szintjén születtek elemzések, ami alól természetesen a szociológia sem volt kivétel, az elmúlt közel húsz évben több ország szociológiájára vonatkozóan születtek hálózatelemzések: francia (Pontille, 2003), holland (De Haan, 1997), szlovén (Mali-Kronegger-Ferligoj, 2010), román (Hancean-Perc-Vlasceanu, 2014), magyar (Micsinai, 2010). Közöttük számunkra kiemelkedőek azok a tanulmányok, melyek a társszerzőség és a hivatkozások közötti kapcsolatra hívják fel a figyelmet. A munka fő állítása, hogy azok a publikációk, amelyek társszerzőségben születnek, több hivatkozással rendelkeznek. Az állítás a kutatások szerint érvényes a társszerzőségre jóval hajlamosabb természettudomány és a kevésbé jellemző társadalomtudományok terén is.  Mindezen kutatások következtében a tudományos csoportok iránti figyelem jelentősen megnőtt a kutatók körében, az Egyesült Államokban természet és társadalomtudósok részvételével (Brian Uzzi, Luis Amaral) megszületett a 2010 óta évente konferenciával is jelentkező science of team science területe.

A hálózatelemző munkák döntően a pozitív kapcsolatokat vizsgálják (ezekről a legkönnyebb információt szerezni), de vannak kutatások, amelyek a negatív kapcsolatokat (HIV), vagy az együttműködés és a versengés keverékét képező ‘coopetitiont’ (együttműködő versengés) veszik górcső alá. Megközelítésünkben a tudományos vita az együttműködő versengés (coopetition) jelenségére példa: egyszerre található meg benne a kooperáció (cooperation) és a verseny (competition). 

A viták kitüntetett helyen kezelése nyilvánvaló, hiszen feltételezi, hogy olyan problémákat, témákat fogalmaz meg, melyek a szakmai közönség szélesebb rétege számára érdeklődésre tart(hat) számot. De nem csupán a tematikák miatt lehet érdekes. A viták szerkezete számos más, elsősorban az adott közösség szerkezetére utaló dimenziót is megvilágít. Kik azok, akik vitát indíthatnak, mikor, hol, kivel és miről érdemes vitázni? 

A viták jelentősége még akkor is fennáll, ha tudjuk, hogy a megjelent tudományos viták jelentős része (is) szerkesztett vita és korántsem fedik le teljes mértékben a szakmai közösségen belüli viták egészét. Főként, hogy az általunk vizsgált időszak jelentős részében a hazai szociológia vitái elsősorban verbális jellegűek voltak. Az 1960-70-80-as években számos vita zajlott egy nagyon korlátozott nyilvánosságban, sokszor a magán és szakmai közeg határán. Ezek közül azonban csak néhány vált nyilvános szakmai vitává és ezek közül még kevesebb lett publikált formában is zajló vita. Számtalan visszaemlékezés szól arról, hogy az 1960-70-es években viszonylag tág tere lehetett a belső, értsd intézeten belüli vitáknak, melyek azonban a nyilvánosságba nem kerülhettek ki. Lásd pl. Lakos féle intézet gyakorlatát (Gombár 2012). Nyilvánvaló, hogy egészen más publikációs gyakorlat működött, mind a korszakban általában (kevesebb publikáció született világszerte), mind a hazai körülmények miatt a megjelenés kontrollált és viszonylag lassú volt. Ugyanakkor az értelmiségi léthez hozzátartozott a közélet folyamatos megvitatása, mely viták sok esetben a szakma és közélet határán helyezkedtek el. Úgy véljük, hogy ezek a beszélgetések, ez a fajta verbalitás döntően befolyásolta a magyar szociológia (ahogyan más társadalomtudományok) működését. Ezek megismerésére ma már kevés forrás áll rendelkezésünkre, ilyenek lehetnek az interjúk, melyekre a vitaelemzések kapcsán is támaszkodunk.  

A másik forrásunk a publikált viták elemezése. Tudjuk, hogy ez egy viszonylag szűk terület, mely nem fedi le a fentebb említett viták jelentős részét. Sőt, azt is mondhatjuk, hogy nagyon távoliak a spontán, privát vitáktól. A legtöbbször megrendezett (megrendelt), szerkesztett és erősen kontrollált vitákról van szó. Ez azt is jelenti, hogy bár elemzésünkben elsősorban a szerzőkre fókuszálunk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a viták dinamikáját főként a folyóiratok szerkesztői határozták meg. Sok esetben ők kérték fel a vitaindítókat, hozzászólókat, ők engedélyeztek vagy nem hozzászólásokat.  Úgy véljük azonban, hogy a kontrolált viták elemzése is jelentős információval szolgál egy-egy korszakban működő tudományos csoportokról, egymással versengő, egymással vitázó szerzők kapcsolatáról, hiszen a vitázás maga feltételez egyfajta közösséget. Másrészt, a nyilvános viták részben a nem nyilvános vitákban kivívott pozíciók lenyomataként is felfoghatók, harmadrészt pedig a megjelent viták alkalmasak arra, hogy a hosszabb időintervallum bizonyos szakaszait összehasonlítsuk egymással, mind a viták dinamikája, szereplői, mind témái tekintetében.