Havrancsik Dániel: Mannheim Károly és a tudománykutatás

Havrancsik Dániel: Mannheim Károly és a tudománykutatás
12/13

2016. december 13.

ELTE Lágymányosi Campus Északi Tömb (1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/A) Tanári Klub, 2.139

12/13

2016. december 13. -

ELTE Lágymányosi Campus Északi Tömb (1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/A) Tanári Klub, 2.139


Az ELTE TáTK Tudománykutató Központjának "Tudás és társadalom" műhelysorozata keretében Havrancsik Dániel (ELTE Szociológia Doktori Iskola) ad elő 2016. december 13-án "Mannheim Károly és a tudománykutatás" címmel.

Időpont: 2016. december 13., 14:00
Helyszín: ELTE Lágymányosi Campus, Északi Tömb (1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/A), Tanári Klub 2.139

Az előadás absztraktja

„Minden ismeret azonban egyúttal elfödés is.”
Mannheim: A jelenkori szociológia feladatai (1932)

Ha a tudás és a társadalom összefüggéseinek kutatása során eljutunk arra a pontra, ahol szembenézünk a tudás társadalmi meghatározottságának tényével, óhatatlanul a tudás relativitásának problémájába ütközünk. E kérdés mindmáig a tudástartalmak társadalmi pozíciókhoz kötöttségét figyelme középpontjába állító Mannheim Károly munkásságában került a legélesebb exponálásra. „Relativizmusa” miatt a mannheimi tudásszociológia születésének pillanatától fogva a támadások kereszttüzében áll. A kritikák közt sajátos helyet foglal el a tudományszociológia úgynevezett erős programja által megfogalmazott bírálat, mely a többi kritikával szemben éppen egy öntudatos és büszke relativizmus álláspontjáról intéz kihívást Mannheim ellen, azt állítva, hogy Mannheim elvéti a tudás minden formájának társadalmi meghatározottságáról szóló tézise következetes érvényesítését, mikor más tudástartományoktól eltérően a természettudományok és mindenekelőtt a matematika szféráját felmenti a társadalmi meghatározottság alól.

Előadásomban megkísérlem összegyűjteni azokat a maga Mannheim által explicit módon nem minden esetben megfogalmazott érveket, amelyek az „egzakt tudományok” és a „léttel összefonódó gondolkodás” területeinek az erős program által felpanaszolt elválasztását motiválták. A dualista megközelítés eredetének vizsgálata során feltáruló, a poszt-empirista tudománykutatás főárama számára kiindulópontul szolgáló elméletekétől merőben eltérő eszmetörténeti háttér előtt vizsgálva a mannheimi megfontolások levetik magukról azokat a szűkös értékelési kereteket, melyek közé az edinboroughi tudásszociológusok szorították. Ha az erős program Mannheimet Wittgenstein segítségével meghaladni vélő tudásszociológiájával szemben Mannheimet a német humán tudományos hagyomány által felhalmozott tanulságok teljes vértezetében állítjuk mérlegre, már korántsem egyértelmű, hogy melyik koncepció lesz az, mely végül könnyűnek találtatik.