Juhász Gábor dékán diplomaosztó beszéde 2017. július

"Legyenek büszkék a diplomára, amit nálunk szereztek és ne felejtsék, értelmiséginek lenni nem csupán magánügy, hanem közügy, a közösséggel szembeni kötelezettséget is magában foglaló létforma." - mondta Juhász Gábor dékán Karunk 2017-es nyári diplomaosztóján, július 14-én. A beszéd teljes szövege az alábbiakban olvasható.

Tisztelt végzős diákjaink, kedves vendégek, kedves kollégák!

Szeretettel üdvözlöm Önöket az Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Karának diplomaosztó ünnepségén!

Erőfeszítéseik gyümölcseként a mai napon 232-en vehetik át a társadalom- és a gazdaságtudományokban való jártasságukat igazoló diplomájukat. A papír, amit kapnak, ugyanakkor csak tudásuk pillanatnyi állapotáról tanúskodik, és önmagában nem lesz elegendő ahhoz, hogy boldogulni tudjanak az életben. Ezért a diploma birtoklásánál fontosabb az, ami e papír mögött rejlik, vagyis mindaz a tudás és készség, amit az oktatás folyamatában igyekeztünk átadni Önöknek. Ez nem valamiféle általánosan alkalmazható végső tudás, inkább egyfajta kulcskészlet ahhoz, hogy miképp szerezzenek információkat különböző társadalmi jelenségekről, hogyan próbálják azonosítani a köztük lévő összefüggéseket, illetve a belőlük levonható következtetések alapján - Hankiss Elemér szavaival élve - hogyan állítsanak fel „társadalmi diagnózisokat” és dolgozzák ki az ezek kezelésére szolgáló stratégiákat. 

Egy, a végzőseink körében nemrégiben készített felmérés azt igazolja, hogy az abban megfogalmazott olykor meglehetősen kemény kritikák mellett a hozzánk járó hallgatók túlnyomó többsége elsajátította ezt a képességet. Válaszaikban hallgatóink kíméletlen pontossággal világítanak rá a nálunk folyó képzések azon gyengeségeire, amelyekkel kollégáink nemcsak tisztában vannak, de amelyektől elhivatott oktatóként ugyanúgy szenvednek, mint diákjaink, s amelyeket az adott finanszírozási környezetben legjobb szándékunk szerint is csak részlegesen vagyunk képesek meghaladni. Önök olyan oktatási környezetben tettek erőfeszítéseket diplomájuk megszerzésére, ahol az alapképzéseken az  elsajátítandó tananyag szeminarizálására alig jutott lehetőség, és ahol emiatt oktatóik inkább csak általános és elméleti jellegű megállapításokig juthattak, mintsem aktuális történések gyakorlatorientált szakpolitikai elemzéséig. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy abban az állandóan változó felsőoktatási környezetben, ahol a tudományegyetemi jellegű működés mélyen leértékelődött és átadta helyét a felsőoktatási intézmények főiskolai jellegű képzésben való versengésének, az ELTE, mint e változások rövid távú vesztese, tradícióihoz ragaszkodva mégiscsak tud adni olyan oktatási többletet, amiből a nálunk végzettek többsége hosszabb távon profitálhat. Képzéseink oly sokszor ostorozott elmélet-orientáltsága valójában az önálló gondolkodásra való képesség csírája. Higgyék el, amennyiben ez Önökben megered, későbbi életükben sokkal többet fog számítani, mint az, hogy mennyire vertük bele a fejükbe a az éppen aktuális gyakorlati protokollokat, szakmai eljárásokat, számítási módozatokat.

Nyilván azt is tapasztalták már, hogy e kies hazában a társadalomtudományokhoz csakúgy, mint a focihoz, a klímaváltozáshoz és az atomfizikához mindenki érteni vél. Különböző társadalmi jelenségekről felmérést bárki tud készíteni, de ha azt nem megfelelő kérdésfeltevéssel, inadekvát mintán teszi, akkor következtetései helytelenek, arra alapozott döntései pedig hibásak lesznek. És fordítva is igaz: módszertanilag helyesen elkészített felmérésekből sem képes mindenki releváns következtetésekre jutni. Politikai vagy pénzügyi döntések is hozhatók bármiféle megszerzett információ alapján, de ha azok lényegtelennek bizonyultak, vagy rosszul értelmezték őket, a rájuk alapozott döntéseknek katasztrofális következményei lehetnek mikro- és makroszinten egyaránt. 

Az Önök nálunk szerzett, erősen elméleti jellegű tudása épp abban áll, hogy tisztában vannak ezekkel a veszélyekkel, és a megfelelő módszerek és szakmai sztenderdek alkalmazásával el tudják majd kerülni azokat. Őszintén remélem, hogy a tudományegyetemi képzés megőrzésére irányuló, a mai világban meglehetősen anakronisztikusnak ható törekvésünkkel mégis sikerült felvérteznünk Önöket azokkal a képességekkel, amelyek a következtetések levonásához, illetve a felvetett kérdések továbbgondolásához szükségesek. Másként fogalmazva, erősen remélem, hogy Önök a Társadalomtudományi Karon töltött diákéveik alatt az itt megszerezhető tudás professzionális alkalmazóivá váltak.

Amiben egészen biztos vagyok az, hogy tudásukra hazai és európai szinten is szükség lesz, hiszen Magyarország és Európa is olyan kihívásokkal néz szembe, amelyekre a társadalom- és közgazdaságtudományokban felhalmozott tudás hiányában nem lehet érvényes válaszokat adni. A globalizálódás, a klímaváltozás, a modern kori népvándorlás és mindezek társadalmi-gazdasági hatásai, az európai integráció további irányainak meghatározása, a jóléti államok átalakításának kényszere, a társadalmi egyenlőtlenségek növekedése mind-mind olyan problémák, amelyek megoldása megkerülhetetlen lesz az Önök generációja számára. A társadalomtudományokhoz értő szakemberek nélkül ezekre a kérdésekre nem lesznek, mert nem is születhetnek jó válaszok. 

Az Önök tudásának hasznosítása nélkül Magyarország megismételheti kudarcos évszázadát: megrekedhet félúton, vagy ami még ennél is rosszabb, ismét tévutakra tévedhet. És tisztában kell lenniük azzal is, hogy felelősségük nem szűnik meg a magyar határnál; az Európai Unió teljes jogú polgáraiként szaktudásukkal az európai közösséget is gazdagítani, döntéseit pedig befolyásolni fogják. Hangozzék bármilyen fellengzősen is, az Önök szakmai tevékenységén nem csak Magyarország sorsa fog múlni, hanem Európa jövője is.

Még egy dologra szeretném felhívni a figyelmüket. A tanár-diák viszony nem olyan kapcsolat, ami kizárólag a hallgatói jogviszony időtartamához kötődik, és megszűnik, amikor elvégzik a szakot. Az egyetemről kikerülve egykori tanáraik kollégává válnak, akikkel különböző szakmai rendezvényeken, vagy közös projektek keretében fognak együtt gondolkodni, dolgozni. Ezek a találkozások, valamint a munkájuk során szerzett tapasztalatuk velünk való megosztása az oktatói munka szempontjából is rendkívül fontos.  Ilyen találkozásokra kari rendezvényeink is lehetőséget kínálnak, amelyekről az Alumni szervezet tagjaként, vagy a kar Facebook oldalának követőiként értesülhetnek leginkább, és amelyekre továbbra is szeretettel invitáljuk Önöket. 

Kedves végzős hallgatóink! 
Legyenek büszkék a diplomára, amit nálunk szereztek és ne felejtsék, értelmiséginek lenni nem csupán magánügy, hanem közügy, a közösséggel szembeni kötelezettséget is magában foglaló létforma. Immár Önökön múlik, hogy az itt megszerzett tudást méltó módon használva lesznek-e még ebben a hazában olyanok, akik tükröt tartanak, és olyan polgárok, akik hajlandók is abba belenézni.

Jó egészséget, sikeres munkába állást, személyes életükben sok boldogságot és derűt kívánok Önöknek.





Portálkezelői menü Tartalom módosításaUtolsó módosítás dátuma: 2017.07.14.