Csepeli György biztonságérzetről, bevándorlásról, proaktivitásról és felelősségről

"Ha nincs olyan társadalmi elit, amely szembefordul a spontán xenofóbiával, hanem beleáll annak a kiszolgálásába, akkor a helyzet valóban reménytelen lesz. Ha a szakpolitikák szintjén megvalósul a proaktivitás, és az emberek a hétköznapokban érzik, hogy a bevándorlók nem a saját tortájuk felzabálására, hanem a közös torta növelésére érkeztek, akkor a helyzet megfordítható. Ehhez befogadást hirdető egyházakra, európai kultúrát oktató iskolapolitikára van szükség. Egy olyan felsőoktatásra, amely messzemenően és érzékenyen reagál az ide érkező fiatalok szükségleteire, kiképezi őket, és jelentős gazdasági-kulturális erőforrást biztosít így. Minden vizsgálat, amely a bevándorlásra vonatkozik, rákérdez arra, hogy fél-e a válaszadó az ideérkezőktől, attól, hogy elveszik tőle a munkát. A kérdéseknek azonban van egy olyan eleme is, amely arra vonatkozik: látjuk-e, hogy gyarapodik a kultúra, a gazdaság, oszlanak a nyugdíjterhek, biztonságosabbá válik a jövő a bevándorlók révén. A kutatások azt mutatják, az ilyen dilemmák megosztják a társadalmat, de megfelelő tömegkommunikációs eszközökkel, politikai támogatás révén befolyásolni lehet az embereket a racionális idegenbarátság és az irracionális idegenellenesség tekintetében."