Prónai Csaba az ELTE TáTK új dékánja: A tudomány és a hallgatók szolgálatában

Most választották meg dékánnak, egyébként régóta a Kulturális Antropológia Tanszék vezetője, oktatója. Mikor, hogyan került a Társadalomtudományi Karra?

P. Cs. A kulturális antropológia szak oktatója voltam a Társadalomtudományi Kar megalakulása előtt, így annak létrejöttével együtt kerültem én is erre a karra.

Kulturális antropológusként mi a kutatási területe, mi érdekli leginkább?

P. Cs. Korábban a cigánykutatások és a kulturális antropológia kapcsolata érdekelt, és talán ez (is) vezetett ahhoz, hogy később az együttélés lehetőségeit vizsgáljam bevándorló és befogadó kultúrák között. Régóta foglalkozom a film és a kulturális antropológia kapcsolatával, a vizuális antropológiával és a kulturális antropológia tudománytörténetével is.

Dékáni programjában azt írja, hogy „Egyrészt fenn kell tartanunk, meg kell erősítenünk és meg kell mutatnunk az egyetem tudományos jelentőségét. Másrészt azon kell munkálkodnunk, hogy a diákoknak továbbra is vonzó legyen az egyetem.”

P. Cs. Egyetemünk tudományegyetem, egy olyan intézmény, ahol tudást (az egyértelműség kedvéért: tudományos tudást) hoznak létre és tudományos tudást adnak tovább a diákoknak. Tudományos tudás és diákok nélkül nincsen tudományegyetem. Az egyetem a diákokért, a diákok által van. Nélkülük nincsen. Ugyanakkor a tudományhoz való ragaszkodás, a tudományos tudás előállításához való ragaszkodás nélkül sincsen tudományegyetem. Kart karba fonva vannak, vagyunk. Dékáni koncepciómnak ez a központi magja, a tudomány és a hallgatók szolgálata.

Helyzetünk sajátosságát az adja, hogy a kitűzött célokért való működés ereje éppen magukban a megfogalmazott célokban található: a tudományban és a diákokban. Abban a kultúrában/társadalomban, amelyben a tudás létrehozására és hagyományozására az egyetem intézménye kialakult, a tudomány továbbra is jellegzetes önértékkel bír, autoritása nem rendült meg.

Mik a programjának fő céljai?

P. Cs. Az ELTE intézményfejlesztési terveihez kapcsolódva négy fő területet említek: kutatás, oktatás, harmadik misszió és nemzetköziesítés. Van továbbá még két olyan ELTE szintű stratégia, amelyhez a Kar kapcsolódását szintén erősíteni szeretném: az egyetemi könyvtári szolgálat és az ELTE Nemi Egyenlőségi Terve.

A kutatás megkerülhetetlen és folyamatos, ez adja az általam megnevezett két fő cél egyikét. Enélkül nincsen tudomány. És ez teszi egyetemünket tudományegyetemmé.  Ösztönzőleg hat a kutatásokra az Egyetemi Kiválósági Alap (EKA), a kari kiválósági pályázatok és a kari utazási pályázat is. Továbbá két ELTE szintű kezdeményezést említenék, amelyek már a TáTK-on is elindultak, és amelyeket fontosnak tartok: az egyik a multidiszciplináris kutatási projekt-tervek megfogalmazása, a másik egy képzés, ami oktatóinkat arra készíti fel, hogy Európai Uniós pályázatokon sikeresen vehessenek részt. Megfontolásra érdemes egy kifejezetten pályázatokra specializálódott személy vagy cég kari szintű szerződéses alkalmazása is.

A pályázati kedvre ösztönzőleg hathat az is, ha a bevezetésre kerülő teljesítményértékelő rendszerünkbe beépítjük, hogy olyan pályázatok elkészítéséért is lehessen pontot kapni, amik ugyan nem nyertek, de sok időt és munkát fordítottak rá annak kidolgozói. Igen alacsony számú karunkon az Erasmus oktatói mobilitás, pozitív változást eredményezhet ennek a fajta aktivitásnak is a teljesítményértékelő rendszerbe történő beillesztése. Szintén ennek a területnek a fontosságát erősíteném meg azzal, hogy ismét lenne egy olyan dékánhelyettese a karnak, aki kifejezetten ezzel a területtel foglalkozik. 

Az oktatás kapcsán mit emelne ki?

P. Cs. Az oktatás is éppen olyan fontos, mint a kutatás. Ennek a jelentőségét a bevezetésre kerülő teljesítményértékelő rendszer is tükrözni fogja. A jelenlegi dékáni vezetés koncepcióját követném, mely szerint amellett, hogy ennek a bevezetése felsőbb szintről adminisztratív elvárásként megjelenik felénk, lehetőség is egyben, hogy képet kapjunk és adjunk egymásnak saját magunkról. És mindenképpen az a jobb, ha mi magunk találjuk ki a teljesítményértékelésünket. Hangsúlyoznám, hogy ezt csak pozitív ösztönzésre szeretnénk használni, ami távlatilag az egyetemi stratégia részeként akár többlet pénzt is eredményezhet.

Valamint tovább folytatnám a Kar magyar és angol nyelvű képzési portfóliójának a bővítését. Ennek a meglévő kapacitásaink végessége szab határt, de azt még nem értük el. 2023 őszétől indul az angol nyelvű Community and Civil Development MA képzésünk. Tervezzük a Kulturális antropológia alapképzési szak magyar és angol nyelvű indításának akkreditációját, valamint a Bölcsészettudományi Karral és a Jogi Karral közösen a Filozófia, politika, gazdaság alapképzési szak indításának akkreditációját is.

Tervben van továbbá a lágymányosi termek felújítása, korszerűsítése is.

Mit ért a „harmadik misszió” alatt?

P. Cs. A „harmadik misszió” kifejezés a felsőoktatási intézmények környezetükre gyakorolt tevékenységeit és hatásait foglalja magában, és jelent minden, a nem-akadémiai világban található partnerrel fenntartott intézményesített kapcsolatot, többek között a tevékenységek során keletkezett szellemi tulajdon átadását, hasznosítását, illetve a szakpolitikák formálásához való hozzájárulást is.

Az egyetemnek kifelé, a társadalom felé történő nyitásáról van itt szó, az egyetem láthatóvá tételéről.

Az Európai Bizottság „Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című közleményében egy olyan gazdaság kialakításának az elsődlegességét tűzte ki célul, amely a tudáson és az innováción alapul. Törekvéseink az európai trendet követik. És ha jól olvasom ennek a logikáját, akkor ez azt mondja, hogy a gazdaság építsen a tudomány eredményeire (és nem a tudományt akarja a gazdasághoz igazítani).

Jöhet a negyedik láb, a „nemzetköziesítés”.

P. Cs. A nemzetköziesítés az ELTE kiemelt stratégiai célja, ezt követi a Karunk is. Ez egyszerre lehetőség és elkerülhetetlen kényszer. Az egyetemen a tudás átadása és a tudás előállítása mindig is bírt nemzetközi referenciával, de úgy tűnik, hogy ez jelenleg a korábbi helyzetekhez képest jóval erőteljesebben érinti a működőképességet és a fenntarthatóságot. A nemzetközi mobilitás növekedése, a diákok-tanárok-adminisztratív dolgozók fokozódó migrációja nemcsak a tudás terjedése miatt bír jelentőséggel, hanem ez lehet a pénzügyi túlélésünk és az autonómiánk egyik záloga is. Ez minőségi kihívást jelent Karunk számára: egyszerre kell megfelelnünk a nemzetközileg is elfogadott tudományosság kritériumainak, a fizetőképes nemzetközi hallgatók igényeinek és a versenytársak szorításának.

Az európai uniós elvárás intézményi szinten húsz százalékos hallgatói mobilitást fogalmaz meg. Ennek a fontossága nemcsak az Egyetemnek, de a Karnak is egyértelmű, arra kötelezettségként tekintünk. Ennek előmozdítására be is vezettük valamennyi szakunk esetében az ún. Erasmus mobilitási ablakot.

Az oktatói mobilitási kedvet és kiválóságot növelheti a nemzetközi konferenciák Budapestre hozatala, az oktatók nemzetközi tudományos életben való részvételének támogatása konferencia részvéttel, illetve nemzetközi szervezetekben való tagság finanszírozásával, az oktatói teljesítmény láthatóságának fokozásával, valamint közös kutatási programok kialakításának a támogatásával.

Említette még a könyvtárat és a Nemi Egyenlőségi Tervet.

P. Cs. Igen, az Egyetem meghatározó eleme a könyvtár. Ha a tudomány a tudományegyetem szíve, akkor a könyvtár a tüdeje. Lételem. A kari könyvtár vezetésével már egyeztetettük is az alábbi három feladatot:

• könyvtári kurzus létrehozása mint választható tantárgy;
• kari folyóiratok összegyűjtése, régebbi számok archiválása a repozitóriumba;
• kari kutatási dokumentumok archiválása, visszakereshetővé tétele.

Rátérve a Nemi Egyenlőségi Tervre: az Európai Bizottság 2020-ban olyan stratégiát fogalmazott meg a nemek közötti esélyegyenlőség megteremtésére vonatkozóan, amely minden európai fejlesztési politika és fejlesztési eszköz immanens része kell, hogy legyen. Az ELTE Nemi Egyenlőségi Tervét az ELTE Egyetemvezető Értekezlete 2021. június 28-án fogadta el. Ehhez kapcsolódva, és figyelembe véve az egyetemi Esélyegyenlőségi Bizottság kari tagjának javaslatait, szükségesnek tartom, hogy kari nemi egyenlőségi felelősi pozíciót hozzunk létre, aki részt vehet olyan bizottsági, kari tanácsi és testületi üléseken, ahol a nemi szempontok fontosak lehetnek. Valamint támogatom a kari Nemi Egyenlőségi Bizottság felállítását, amely évente felülvizsgálja a karon a nemi egyenlőség megvalósulását a Nemi Egyenlőségi Terv kari vállalásainak megfelelően.

_{Az ELTE TáTK új vezetése (balról jobbra): Prónai Csaba dékán, Szabari Vera általános és tudományos ügyekért felelős dékánhelyettes, Rácz Andrea tanulmányi ügyekért felelős dékánhelyettes és Szűcs Zoltán Gábor nemzetközi ügyekért felelős dékánhelyettes.}

Ön töltötte be eddig az általános és nemzetközi ügyek dékánhelyettesi pozícióját. Lesznek-e új dékánhelyettesek? Milyen csapattal fog dolgozni?

P. Cs. Három dékánhelyettessel együtt, csapatban fogunk dolgozni. Az oktatási dékánhelyettes Rácz Andrea (habilitált egyetemi docens, a Szociális Munka Tanszék vezetője) lesz. Ezt a pozíciót korábban Szabari Veronika (habilitált egyetemi docens, Társadalomelméleti Tanszék) töltötte be, aki most általános és tudományos dékánhelyettesként folytatja. A nemzetközi ügyekért dékánhelyettesként Szűcs Zoltán Gábor (habilitált egyetemi docens, Emberi Jogi és Politikatudományi Tanszék) fog felelni.