Léderer Pál (1942–2024)
Léderer Pál 1942. december 30-án született. 1966-ban szerzett az ELTE BTK-n francia-spanyol szakos diplomát. Ösztöndíjjal tanult a párizsi École Normale Supérieure-ön, valamint a Laboratoire de Démographie-ben. 1970-től dolgozott az ELTE Szociológia Tanszékén, korábban tudományos munkatársként, 1983-tól tudományos főmunkatársként. 1978-ban lett kandidátus. Kutatásaiban, publikációiban a szociológiai kutatás episztemológiájával, a társadalmi marginalizációval, a magyar társadalomtörténet egyes kérdéseivel, a detektívregény, a westernfilm és a prostitúció problémáival foglalkozott, ezekben a témakörökben tartott előadásokat és szemináriumokat.
Az ELTE Társadalomtudományi Kar karrá alakulása (2003) után aktívan támogatta az ELTE Társadalomtudományi Szakkollégium megalakulásának folyamatát, és a hallgatói szervezet által szervezett első filmklubok meghívott vendége volt kollégájával, Lakatos Lászlóval. Eredeti látásmódja, színes egyénisége jól érvényesült az általa tartott kurzusokon, és nagymértékben hozzájárult a szociológia szakos hallgatók látókörének szélesítéséhez. Nyugdíjba vonulásának évében, 2005-ben az ELTE Szenátusa a Pro Universitate Emlékérem arany fokozatával tüntette ki munkája elismeréseként.
Léderer Páltól, az ELTE TáTK Szociológia Intézet tudományos főmunkatársától Tausz Katalin professor emerita és volt dékán búcsúzik:
"Már megint elment egy legenda. Szociológus, de annak szabálytalan, a filmek szerelmese, nyelvzseni, mindent is olvasó reneszánsz ember, briliáns szakács, sokak által lucidus megjegyzései miatt kekeckedőnek tartott kutató és oktató, pedig csak kérlelhetetlenül igényes volt, és mindenre rákérdezett. Nagyon jó ember.
A kezdetektől, 1970-től, a Corvina Kiadótól érkezve, részt vett a szociológus, majd a szociális munkás és szociálpolitikus képzésben, módszertant, társadalomtörténetet tanított és aktuális kutatásaiból szemináriumokat tartott, az ELTE Társadalomtudományi Szakkollégiumban is. A híres Láthatatlan Kollégium egyik tutora volt. A Magyar Szociológiai Társaság 2003-ban „A szociológus, a módszerei meg a szövege” című, az Új Mandátum Kiadónál megjelent könyvéért Polányi Károly-díjban részesítette.
A mai tudományos élet és a felsőoktatás világa sem tud mit kezdeni a szabálytalan, kategóriákba besorolhatatlan, nem metrizálható zsenikkel, mint amilyen Pali is volt. Írt könyveket, szerkesztett és fordított. Tanulmányait közölte többek között a Holmi, a 2000, a Replika. Témái szerteágazók: magyar társadalomtörténet, prostitúció, a szociológiai kutatás episztemológiai problémái, és a legutóbbi időkben a krimi társadalomtörténete, és a "bűnt" definiáló intézmények, szabályok, erkölcsi kérdések jogi, törvénykezési, eszmetörténeti áttekintése foglalkoztatta. Ezt egy még kiadatlan, mintegy 340 oldalas kéziratban hagyta ránk. Még akart egy fejezetet hozzá írni, de már nem tudott.
Most csönd. Búcsúzunk."
Az ELTE TáTK oktatói és hallgatói közössége mély fájdalommal búcsúzik Léderer Páltól, és részvéttel osztozik a család és barátok gyászában.