Hallgatói mentoráció a COVID-19 alatt

Párhuzamosan több online, élő kommunikációra alkalmas csatornát is működtettek az ELTE TáTK szociális munka BA mentorjaiként. Milyen munka folyik ezeken a csatornákon és kiket értek el ezeken keresztül?

Cz. S. Elsősorban a Facebook Messengeren kommunikálunk a szaktársakkal. Általában az egyetemi élettel, valamint a szakhoz, tanulmányokhoz kapcsolódó információkat osztunk meg velük, illetve különböző az egyetem/tanszék által szervezett – mostanában leginkább online – szakmai programokra invitáljuk őket. Azonban ők is bármikor fordulhatnak hozzánk tanulmányokkal kapcsolatos tájékoztatásért ezen a platformon. 

M. B. Célunk még a mentorációval, hogy azzal a szeparációélménnyel is foglalkozzunk, amit a karanténhelyzet kapcsán mindannyian tapasztalunk. Úgy gondolom minden lehetőséget meg kell ragadni a közös időtöltésre, kapcsolódásra. Az online tér jelenleg a járható út, hiszen a fizikai kontaktus korlátozott. A járványhelyzet egy fokozott érzelmi helyzet is, hiszen a biztonság, kiszámíthatóság jobbára eltűnt a mindennapjainkból.

Egyénileg vagy csoportokban beszélgettek?

M. B.  A valóságunk változásaira késznek kell lennünk reagálni, ebben nagy segítség lehet, ha megosztjuk egymással tapasztalatainkat, megéléseinket. A csoportbeszélgetések előre meghirdetett időpontban voltak és lesznek: bárkit szívesen várunk! Mottónk, hogy szabadon, őszintén beszélgethessünk ezekről a témákról. Ezen kívül szeretnénk kötetlen csoportot is tartani, ahova bármit behozhatunk amit szeretnénk, vagy fontosnak tartunk – akár iskolai ügyekben is.

^{Menyhárt Balázs}

Cz. S. Az távolsági oktatás bevezetése előtt inkább csoportos ülések keretein belül találkoztunk, azonban a járványhelyzet miatt ebben a félévben az online térben történnek a beszélgetések, amik jellemzően nagyobb arányban egyéniek a szaktársakkal. Ugyanakkor a járvány előtt is használtuk a különböző online kommunikációs csatornákat. Engem általában nem formális dolgokról, inkább szubjektív, személyes tapasztalataimmal, véleményeimmel kapcsolatban keresnek meg a hallgatók. Olykor jegyzetet kérnek, valamint tanulásmódszertani tanácsokat egy kurzusra való felkészülés során.

Tapasztaltátok-e, hogy online olyan szaktársakat is elértek, akik személyesen nem kértek volna mentorációt?

Cz. S. Természetesen az online térben sokkal több embert tudunk elérni – és ez fordítva is igaz. A tanulmányai végéhez közelítve egyre kevesebb időt tölt bent egy hallgató a campuson. Ez velem is így van, illetve az épület adottságaiból és az eltérő órabeosztásoknak is köszönhető, hogy sokszor elkerüljük egymást a többiekkel. Ezért javarészt a nem formális információkkal kapcsolatban a saját privát elérhetőségeimen keresnek. Erre mindig is bátorítom őket az első találkozáskor.

Van-e olyan speciálisan az online munkához köthető tapasztalat vagy jó gyakorlat, aminek a folytatását a COVID-19-járvány végét követően is hasznosítanátok?

Cz. S. Abszolút! Kialakultak olyan szokások, mint például a videóhívások, Messenger, Zoom, vagy a MSTeams, amit eddig nem használtunk az online térben való kommunikációnk során. Persze nem is volt nagyon rá szükség, mivel szinte pár napon belül mindig személyesen meg tudtunk beszélni egymással mindent. Azonban azt tapasztaltam magamon is, valamint a szaktársaimon, barátaimon, hogy határozottan megnőtt az igény arra, hogy egymást még ha csak kamerán keresztül is, de lássuk. Bizonyára ez annak köszönhető, hogy a karantén ideje alatt a személyes érintkezések igen drasztikusan lecsökkentek mindenkinél. Természetesen ez a karantén után is velünk fog maradni, mivel ez a kommunikációs forma interaktívabb és több lehetőséget tesz elérhetővé számunkra.

^{Czakó Sándor}

A szociális munka melyik ága foglalkoztat Benneteket leginkább és miért? Van-e álomprojekt/álommunka, amiben részt vennétek, és ha igen, mi lenne az?

Cz. S. A szakma nagyon sok területe érdekel, azonban a gyermekvédelem része foglalkoztat a leginkább. Ezen a szakterületen rendelkezem a legnagyobb szaktudással és erre is specializálódok a képzésem során. Azonban a szerhasználat/addiktológia a másik terület, amiben még otthonosan mozgok. Bár ezen a területen inkább csak elméleti síkon. Gyermekvédelemben dolgozó szakemberként számomra az álommunka az intézményes gyermekvédelmi rendszer átalakításában való részvétel. Tudom és tapasztalom, hogy tele van diszfunkciókkal, és egy gyökeres átalakításra lenne szükség ahhoz, hogy a különböző gyermekek problémáit érdemben kezelni tudjuk. 

M. B. A karanténhelyzet sok szempontból hatással van a függőségekkel küzdők életére is. Ez különösen foglalkoztat engem, hiszen ez az én utam a szociális munkában, illetve az életben is, mivel gyerekkorom óta ez a meghatározó, vissza-visszatérő eleme az életemnek. Az utóbbi évek során igyekeztem minél többet tanulni a témában, hogy egyszer jó szakember válhasson belőlem. A karantén előtt kezdtem el érezni, hogy beérik a munkám lassan, iskolákba járhattam előadásokat tartani arról, hogy mi is az a függőség, drog, illetve ha megvan a baj, van-e mód a gyógyulásra – és ha igen, akkor mik lehetnek ezek. Ez a tevékenységem jelenleg szünetel, de szeretnék egy prevencióval kapcsolatos csoportot is kiépíteni, ami a karanténhelyzet előtti munkámmal kapcsolatos tapasztalatokat fogja megjeleníteni interaktív módon, szintén az őszinteséget véve alapvetésnek. A csoportokon bárkit szívesen várunk, akit érdekel a téma…