TáTK 20 Talált tárgy – Sőrés Lia pannója (2019)
Pontosan 4 éve, 2019. május 22-én avatta fel Juhász Gábor dékán és Hegyesi Gábor professor emeritus Sőrés Lívia művész pannóját a Kari Tanácsteremben.
Hogyan került a pannó a karra?
Sok éves hagyomány, hogy az ELTE Társadalomtudományi Karának Szociális Munka Tanszéke művészetterápiás foglalkozásokon született alkotásokból rendez kiállítást a campus falai között. A 2019. évi Művészet az emberért – Fogyatékkal élő és hajléktalan művészek kiállítása című tárlaton Sőrés Lívia, Down-szindrómával élő művész is bemutatkozott festményeivel. Hegyesi Gábor professor emeritus kérésére Lia a tárlaton kiállított egyik munkáját – egy több, geometrikus absztrakt festményből álló 1x3 méteres pannómontázst – ajánlott fel a kar számára, amely 2019. májusában nyerte el végleges helyét: a Kari Tanácsterem egyik főfalán.
Hegyesi Gábor így emlékezik vissza a kiállításra: „S ugyancsak van egy kép [. . .], ami ott látható a Kari Tanácsterem falán, hogy vidámságot és örömöt sugározzon a már fáradó képviselőknek az ülések alatt. Az egyik, Visnyei Emőke által szervezett kiállításon láttam meg, s nem tudtam szabadulni a hatása alól. Amikor megkérdeztem a művésznőt, a fogyatékossággal élő Sőrés Líviát, hogy nem tudná-e felajánlani az egyetemnek, büszkén igent mondott. Ezt Juhász Gábor akkori dékán elfogadta, és azóta árasztja az életörömöt!”
Az alkotóról
Sőrés Lívia, Lia jellemzően geometrikus absztraktokat fest. Képeit a vibráló színkontrasztok és geometrikus harmóniák jellemzik. Műveinek főbb motívumai megjelentek már a Szamos Marcipán-termékek csomagolásán és a Dress-Coding ruhetervein. Lia munkáit rendszeresen láthatjuk a Nem Adom Fel Kávézó és Étterem tárlatain.
2019-ben, az ELTE TáTK számára felajánlott pannó avatóján a kar akkori dékánka, Juhász Gábor a következő szavakkal méltatta Lia munkáját: „Sőrés Lívia munkája új színt hozott a Kari Tanácsterem falai közé, ahol eddig csak az egyetem történetét és a kar emeritus professzorainak munkáit megidéző fotókat állítottunk ki. Hisszük. hogy a művész festményének avatásával és bemutatásával egy fontos üzenetet is közvetíteni tudunk a hallgatók és az akadémiai közösség felé, miszerint a művészet – akárcsak a társadalom – sokszínűbb annál, mint amit a kánon láttatni enged, és ez a sokszínűség számos értéket hordoz, ha nyitottsággal szemléljük.”