2026.09.28.
Egyetemi tanárok a tudáselitben
1. rész
A hazai tudáselit kutatások során négy szféra került elhatárolásra: az oktatási elit, a tudományos elit, a professzionális elit és a kommunikációs, művészeti elit egymástól való elkülönítését a két világháború közötti intézményi szerkezet indokolta. A legszámosabb és legjelentősebb szférának a tudományos elitet tekinthetjük, ahová az akadémikusok és egyetemi tanárok kerültek besorolásra. Az egyetemi tanárok befolyását már puszta létszámuk is kifejezi, az 1928-as mintaévben 338, 1938-ban 318, míg 1942-ben 391 egyetemi tanár volt kinevezve Magyarországon.
Az egyetemi tanárságnak a középosztály egésze szempontjából kiemelt jelentősége volt. A tudomány intézményesülésében, specializációjában és az általános professzionalizációban fontos szerepet játszó egyetem kardinális tényezővé vált a tudás termelésében, ellenőrzésében, a tudástőke elosztásában. A tudáshierarchia élén márpedig az egyetemi professzorok álltak. Következő sorozatunkban az egyetemi tanárok korábbi vizsgálatának eredményeibe engedünk betekintést.
Az egyetemi tanárok rekrutációjának korábbi vizsgálata nagy hangsúlyt helyezett a társadalmi alapváltozók felderítésére és értelmezésére. Az alapváltozók alatt a születési idő, a születési hely és vallásfelekezet értendő. A két világháború közötti professzori kar esetében az összlakossági arányokhoz képest egyötöddel többen születtek a trianoni Magyarországon. Ráadásul jelentős súlyt képviseltek a Budapesten születtek, a teljes professzori kar 20%-a (113 fő) a fővárosban látta meg a napvilágot.
Adatok forrása: Kovács I. Gábor – Kende Gábor: Egyetemi tanárok rekrutációja a két világháború közötti Magyarországon. In: Kövér György (szerk.): Zsombékok. Középosztályok és iskoláztatás Magyarországon a 19. század elejétől a 20. század közepéig. Budapest, 2006, 417–506.
Ábra: Születési helyek a Trianon utáni országhatárok szerint