2026. április 29-én került sor a Tudáselit és politika a Horthy korban. Mobilitás, hálózatok, autonómia a tudomány és a kultúra szférájában c. kutatási projekt (rövid nevén ElitData Kutatóközpont) első műhelybeszélgetésére a Tanári Klubban. A Kiindulópontok, vizsgálandó kutatási kérdések, elemzendő források, várható eredmények névre keresztelt meghívásos workshopon a kutatás valamennyi résztvevője mellett korreferátorként vett részt Ablonczy Balázs, Huszár Ákos, Karády Viktor, Romsics Gergely és Szívós Erika.

A workshop megrendezésével a Kutatóközpont célja az volt, hogy a szakmai vita módot adjon a kutatások kiinduló fázisában a kérdésföltevések, fogalmak, elemzési módszerek körültekintő, árnyalt kidolgozására. 

A workshopon Bódy Zsombor kutatásvezető köszöntötte a meghívottakat és bemutatta a kutatócsoport tagjait. Ismertetve a kutatás előtörténetét, amely még a Huszár Tibor által kezdeményezett elitkutatások adatgyűjtéseire nyúlik vissza, vázolta, hogy milyen kutatási alapkérdések vezetik a munkát az elitek rekrutációját, az elitpozíciók betöltőinek mobilitást, és az elitek működésének elitelméleti keretek között való elemzését illetően. 

Ring Orsolya a készülőben lévő, a két világháború közötti tudáselit tagjainak adatait tartalmazó adatbázisba engedett betekintést. Elsősorban a digitalizációban rejlő lehetőségeket és kihívásokat ismertette, és felhívta a figyelmet arra, hogy a tudáselit tagjainak foglalkozási megjelöléseinek egységesítése az egyik legelső és egyben legfontosabb feladat.

Karády Viktor történész-szociológus, az MTA külső tagja elsőként egy szemléletbeli problémára hívta fel a figyelmet. Meglátása szerint a pozíciók és intézmények alapján összeállított tudáselit nem foglalja magába mindazon szereplőket, akik kiválóságukkal és társadalmi hatásukkal jogosan tarthatnának igényt a vonatkozó kutatás tudáselitjének csoporttagságára. Példaként említette azokat az újságírókat, akik munkájuk révén a korszakban valódi tudástermelő elitként működtek közre, ám sokszor nem töltöttek be szervezeti pozíciót, nem voltak szerkesztők, emiatt a tudáselit pozicionális mintájában nem is szerepelhetnek. Karády Viktor ugyancsak óvva intette a kutatók attól, hogy az eltérő logika mentén működő tudományos és művészeti eliteket egy az egyben összehasonlítsák egymással, álláspontja szerint a tudományos elit kumulatív módon működött minden időszakban, a kulturális és művészeti elitre azonban merőben más logika jellemző.

Más oldalról közelítve fontos azt is figyelembe venni, hangsúlyozta Karády, hogy a két világháború közötti rendszer alapvető attribútuma volt a kontraszelektív kiválasztási mechanizmus, az antiszemita kurzus miatt rendszerszintű kizárást szenvedtek el a zsidó vallásúak és a zsidó származásúak, ennek következtében a potenciális tudáselit harmada, bizonyos értelmiségi szakmák esetében pedig akár fele része kimaradhatott a tudáselitből. Ehhez a kérdéshez kapcsolódnak az emigrálásra kényszerített értelmiségiek is. Ezt az alapproblémát megoldhatóvá lehetne tenni a korabeli szakmunkákban való idézettségi mutató vizsgálatával, vagy éppen a különféle szakmai ösztöndíjak és elismerések szisztematikus elemzésével. Ennek eredményeképpen lehetőség nyílna beemelni a tudáselit vizsgálatába az intellektuális csúcselit hatalom nélküli részét is.

Másodikként Kovács István Gábor történész szólalt fel a workshopon. Meglátása szerint a pozicionális tudáselitet vizsgálni egy egyszerű módszertani megfontolás miatt sokkal könnyebb és hatékonyabb, mint a kiválóságokat is magába foglaló értelmiségi elitet. Előbbi esetében ugyanis szisztematikusan összegyűjthetők az adott vizsgálati időszakban és évben működő szervezetek, valamint a szervezetekhez tartozó pozíciók, míg a hatalommal nem rendelkező tudáselit esetében semmilyen szilárd módszertani fogódzó nem állna rendelkezésre annak mérlegelésében, hogy kit tekinthetünk az elit tagjának, és ki az, aki ebbe a körbe már nem tartozik bele.

Szívós Erika társadalomtörténész felszólalásában az ágencia problémakörére tért ki, és arra irányította az összegyűltek figyelmét, hogy az elitpozíciók nem feleltethetők meg a szellemi elit egészével, elsősorban azért sem, mert számos tudós, művész és értelmiségi egész egyszerűen nem ambicionálta a hatalmi pozíciók elérését, számos ismert szereplő egyenesen kerülte ezeket a kinevezéseket és pozíciókat. Más megközelítésben pedig detektálhatók azok a személyek, akik pozícióhalmozóként viselkedtek, de szakmai munkásságuk nem érdemelt kitüntetett figyelmet. Szívós Erika szerint a kontraszelekciós kiválasztási mechanizmusok során tekintetbe kell venni az életkor kérdését és a generációs választóvonalakat is, a tudáselit hálózati működésében rendkívül fontos szerepet játszottak a generációs mechanizmusok, úgy mint, hogy kik jártak egyszerre egyetemre, középiskolába, képzésre. Ehhez kapcsolódóan érdemes lehet vizsgálni a kooptáció és a rekrutáció különböző aspektusait is.

Huszár Ákos szociológus véleménye szerint az adatgyűjtés és az adatbázis esetében a legfontosabb feladat a reprezentativitás meghatározása és szóba jöhető torzulásuk tekintetbe vétele, ha ezek a kérdések reflexív módon vannak kezelve az elemzések során, akkor kiváló összehasonlító és strukturális vizsgálatok folytathatók le a tudáselit mintáján. Az adatok arra is lehetőséget kínálnak, hogy az élettörténetek, karrierutak kerüljenek a fókuszba, álláspontja szerint ez a kettősség, a strukturális változások és egyedi életutak együttes vizsgálata igazi előnye az ilyen szemléletű kutatásoknak.

Ablonczy Balázs történész a kontraszelekció és a kooptáció szempontjainak fontosságát hangsúlyozta hozzászólásában. A két világháború közötti tudáseliten belüli hálózatok megértéséhez elengedhetetlen a különféle informális érdekcsoportok feltérképezése, bizonyos hatalmi pozíciók betöltésében meghatározó szerepet játszhattak a közösen töltött önkéntes katonai évek, vagy éppen bizonyos egyesületi tagságok, a Magyar Jogászok Sportegyesülete például „minisztercsináló” egyesületként híresült el a korszakban. Fontos a „menekült” egyesületek hálózatszervező szerepét is figyelembe venni. Mindezek mellett ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni a politikai rendszer folyamatos átalakulását sem, az 1920-as, 1930-as és 1940-es évek között ugyanis fontos különbségek figyelhetők meg.

Romsics Gergely történész az angolszász és a német elitfogalom közötti különbségekre tért ki referátumában, álláspontja szerint a szervezeti pozíciók és a társadalmi intézményi pozíciók nem feleltethetők meg egymással, meghatározó ebben a kérdéskörben a reprezentativitás és a legitimáció kérdése. Míg a szervezeti pozíciók jól detektálhatók a szervezetek és pozíciók összegyűjtése révén, az intézményi pozíciók működésére más logika jellemző. Ennek értelmében a tudáselit különféle pozícióit egy közös skálán helyezné el, amely tekintetbe veszi a társadalmi szerepvállalást, az egyesületi életet is. Példaként Dienes Valériát említette, akinek tudáselitben betöltött szerepe megkérdőjelezhetetlen, hatalmi pozíciója híján azonban nem részese a pozicionális tudáselitnek.

A workshop második felében a kutatócsoport tagjai (Bódy Zsombor, Gyulai Katalin, Keller Márkus, Kiss László, Kiss Zsuzsi, Magos Gergely, Papp Viktor, Ring Orsolya) saját kutatási terveiket prezentálták, külön is hangsúlyozva a felmerülő módszertani problémákat, valamint a tudáselitnek mint vizsgálandó csoportnak a megközelítési nehézségeit. A workshop ezek megvitatásával zárult.